Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 6. szám - Lackfi János: Szélárnyék; Zeppelin; Selyemországi dúdolók; Honvers (versek)
LACKFI JÁNOS Szélárnyék szélárnyékba húzódom árnyékot vet a szél feldobom sárga le sosem esik csodálkozom hogy meg nem unja a rugalmasságot némely labda semmi narancsbőr rinocérosz-rücsök beszólok hátha hozhatok tíz deka valamit csomag vákumot ki lopta el a borotvahabot itt volt előbb még itt az államon el ne tűnjek vele azon iparkodom nincs karmester ki összetart széthullanak szólamaim csupa szóló nem kontráz senki sem nem penget nem kísér mézédesen ha kissé hígabb volnék nem tudom kész szerencse hogy van állagom Zeppelin Mint felfúvódott zeppehn rengek az égnek leplein míg parazita-emberek hasamra kötve lengenek egy szuszpenzorban - únt herék a szédületből nem elég Nap szurkál mint pikkelysömör ezüst kopoltyút meggyötör játszik mint égi rögbivel melyből a hőlég majd kikel s már pukkanok már nem vehet a nagy kék hal lélegzetet 538
