Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 1. szám - Tóth Gyula: Le beau Georges
sokan megsiratták, nagyszerű emberek sokasága tartotta őt a 20. század, vagy századok egyik legnagyobb alakjának, de a tisztánlátást csak feleségének, Szekeres-Varsa Verának 1985-ös dokumentumkötete (Szalamandra a tűzben) kezdte teljesen nyilvánvalóvá tenni. Ebből a könyvből közérthető lett az, hogy barátai, elvtársai bűntudata évtizedek óta gyötörte az igazakat, a történeteket tudókat és nemtudókat, talán a gyáván hallgatókat is. Csak Tolnai Gábor: Szóbeli jegyzék Róma 1949-1950 (Magvető, 1987), és Jorge Semprun: De szép vasárnap! (Európa Könyvkiadó, 1992) című könyve tárta fel a rémségeket. Sajnos Semprun emlékiratának 1980-as francia kiadását (Quel beau di- manche) megjelenése idején nem olvastam el, bár annak a könyvtárnak az állományába, ahol ekkoriban dolgoztam, bizonyára bekerült a világhíres író műve. Hazatérése után újságíróként dolgozott, majd diplomáciai szolgálatba lépett. Mély kapcsolat született Lukács Györgyékkel, Károlyi Mihállyal, a spanyol ellenállás egyik-másik hősével, elsősorban Rajk László köreivel, a Franciaországban maradt emigrációval és a szeretett franciákkal, spanyolokkal, algériaiakkal. 1947 decemberében Losonczy Géza közölte vele, hogy kinevezték a Külügyminisztérium politikai osztályának helyettes vezetőjévé, különös súllyal a csehszlovák-magyar ügyek intézésére, s Prágába kerül követségi első tanácsosnak. 1948 nyarán Rákosi Mátyás hivatta, közölve, hogy nem Prágába, hanem Rómába kerül. A követ hazatérte után csak ügyvivőnek nevezték ki. Két év alatt megtanult olaszul. Aromái magyar ügyvivőt itthonról nem tájékoztatták a Mindszenty ügyről. 1949 őszén, a Rajk per után olyan lelkiállapotba került, hogy az állásáról való leköszönés foglalkoztatta. Egy itthoni látogatása alkalmával véletlenül jelen volt régi jó ismerőse, Beck János letartóztatásánál. 1949 novemberében levélben kérte felmentését. 1949 decemberében megérkezett Tolnai Gábor, az új követ, s Szekerest utasították, hogy az ügyek átadására még egy ideig maradjon Rómában. 1950 márciusában hazarendelték. Úgy döntött, hogy nem tér haza, s elhatározását még Rómából levélben közölte hivatali felettesével, Béréi Andorral. Megírta, hogy Párizsba megy, ott szeretne letelepedni, s családjával együtt élni. Tolnai Gábor akadémikus, ekkor római követ érdekesen, s minden együttérzés, részvét nélkül írja le Szekeres „disszidálását”. Februárban Friss István személyesen érkezett Rómába, levelet hozva Szekeresnek. Tolnai: „Vacsora közben Friss elmondta, hogy Béréi Andor tájékoztatta, van a csomagban egy levele, általam Szekeres Györgynek történő átadásra. A levél szerint Szekerest, külföldi tevékenységének elismerésével, hazahívják otthoni szolgálatra... Másnap reggel a futárcsomag kibontásakor átadtam Szekeresnek Béréi levelét. Jelenlétemben futotta át. Arcvonásai azt éreztették, hogy amiről értesült, nem váltott ki megbizonytalanodást, ellenérzést... Március 1-én délután ugyanaz a kollégám, aki következetesen bizalmatlan és gyanakvó magatartású volt, azzal jött: információja van arról, hogy e nap délelőttjén Szekeres György hosszabb időt töltött... a Francia Nagykövetségen. Nyilván francia vizumügyben - mondotta. - Tehát nem haza... hanem Franciaországba készül. Georges egy levélben búcsúzott el Tolnaitól, egy másikban Béréi Andortól. Ehelyütt el kell mondanom, hogy a 60-as években többször voltam olyan könyvkiadói értekezleten, ahol egy asztal körül ült Szekeres György, az Európa irodalmi vezetője, Béréi Andor, a Kossuth Könyvkiadó 51
