Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 5. szám - Novák Ferenc: Kezdődik a tánc
tató ebben az országban, kik kaphatnak működési engedélyt, engem onnan úgy kirúgtak, hogy a lábam se érte a földet. Azt mondták, hogy zavarosak az elképzeléseim. Pedig rangos zsűri volt, akkori nagymenők. Mikor ez a szigorú zsűri kirúgott a meghallgatásról, a drága Poor Anna mondta, nem eszik olyan forrón a kását. Berakott egy tanfolyamra, az Incze pápa téri, a Mátyás templommal szembeni kollégiumba. Bentlakásos tanfolyam volt, Magyai Gizi vezette, aki később a Budapest Együttes igazgatója lett. Azt hiszem, eleve nem tetszett neki, hogy Poor Anna utasítására kellett felvenniük. Restelkedve be kell vallanom, hogy kicsit untam, meg kellett tanulni például szegény Varga Gyula Mikepércsi csárdását, százszor elölről kellett kezdeni. Vagy az Ajaki leánytáncot, magamfajta férfiaknak is. Jó táncok voltak, de orrvérzésig gyakoroltuk őket. És énekeltünk. Aztán egy idő után az ember nem énekelte. Akkor Gizi súgott valamit Varga Gyulának, az leállította a próbát, és nagy beszédet tartott arról, hogy a magyar néptáncban az ének milyen fontos, és ne is legyen vezető ebben az országban, aki ezt nem tudja. - Mikor befejezte, megkérdeztem, ne haragudj, ezt nekem mondtad? Zavarba jött, Giziké segítette ki, igen, magának. Mikor vége lett a napnak, megkérdeztem Gyulát: Te Debrecenből vagy, gondolom, ráérsz este, eljönnél a próbámra? Eljött. Akkor csináltam a Somogyi szvitet, ami akkoriban olyan stílusú koreográfia volt, mint később a táncházas művek, a hetvenes években. A natúr megjelenítés. Karikázó, kanásztánc és csárdás. Felálltak a lányok a karikázóhoz, a híres biharista lányok, és megszólaltak. És szétrepedt a terem. A Menyecske, menyecske, ne menj a cseresbe című dalt két szólamban is énekelték. Akkoriban, hogy egy táncegyüttes lányai két szólamban énekelnek, vagy háromban, csoda volt. Szegény Varga Gyuszi lángvörösen ült a próbán. Beálltunk utána egy talponállóba, s azt mondta, bocsánatot kérek, engem teljesen félrevezettek... Lement a tanfolyam, de persze ettől még nem kaptam működési engedélyt. De dolgoztam tovább. Eljött 56, mi voltunk az első együttes, aki a forradalom után műsort csinált. Akkor született a Kanász és a Korpások című táncom, Beliczay és Szűcs Elemér generációja adta elő a Trásy György által szervezett Néptáncosok Bemutató Színpadán. Mondták, hogy engem nem lett volna szabad bemutatni, hisz nincs működési engedélyem... A szünetben odavitt Szigeti Karcsi Rábaihoz, hogy „ennek az embernek nem adtak működési engedélyt”. Tombolt a közönség, mert nem láttak még ilyet, hogy ilyen kis kölykök felnőtt színvonalon táncoljanak. Becsületére legyen mondva Rábainak, előre jött a színpadhoz, és Karcsival együtt feltartott kézzel tapsoltak. így ismertem meg Szigetit, kérdeztem, ki az, s mondták, hogy Poór Annánál dolgozik. Anna nem volt ott az előadáson, de hallotta, milyen siker volt, és mondta Szigetinek, meg Rábaival is megbeszélte, hogy nekem soron kívüli működési engedélyt kellene adni. Meg is egyeztek, Anna behívatott - ez már 56-ban volt hogy hát akkor kapok működési engedélyt. Köszöntem, de mondtam, vizsga nélkül nem fogadom el. - Persze azért 1958-ban, az első külföldi utam után elfogadtam. Jólesett. 58-ban aztán nekivágtam ismét az egyetemnek. Poór Anna mondta, most Benke Valéria a miniszter, s nekem van egy sikeres felvételim, ő beszél Muharay Elemér bácsival, ő meg beszél Ortutayval. - De most már ter497
