Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 1. szám - Tóth Gyula: Le beau Georges
TÓTH GYULA Le beau Georges SZEKERES GYÖRGY 1914. július 8-án született, és 1973. június 25-én halt meg. Mint a fák. Állva. 1961-tól ismertem őt távolról, az Európa Kiadó szerkesztőjeként, s egyre közelebbről, a Kiadó 1963-tól irodalmi vezetőjeként. Férfias arcának szépsége mindenkit elbűvölt az első találkozáskor. Persze nem Maupassant-i szépfiú volt, 25-30 évesen le beau Szekeresnek tartották lányok-asszonyok-férfiak, például Bajomi Lázár Endre arkangyal megjelenésűnek, sudárszépségűnek. író barátai mondták: elegáns, mint egy angol őrnagy, álomszerű szürrealista jelenség, görög arcélű szép férfi, s Giíles Martinet írta a jelenséget összegező nekrológjában: György, qui était beau comme un dieu... (aki szép volt, mint egy isten). A 60-as évek elején, a Kiadói Főigazgatóság egyik munkatársaként irodalmi vezetővé való kinevezésekor elolvastam Gyuri önéletrajzát, amelyben a legnagyobb hangsúllyal az szerepelt, hogy amikor visszament Párizsba, szinte azonnal bekapcsolódott az antifasiszta s a rövidesen megszerveződő ellenállási mozgalomba. A náci orvtámadás után önkéntesnek jelentkezett a francia hadseregbe, s mivel cseh állampolgár volt, a cseh hadtestbe sorolták be. 1940 márciusában aknavető tizedesként súlyosan megsebesült. A francia összeomlás utáni Szekeres-történet már a jórészt illegális ellenállás története hiányzó adataival, emberfeletti hősiességével és gyengéivel együtt. Georges Szekeres őrnagy 1943-ban megkapta a Francia Ellenállási Érmet, 1946 novemberében pedig a pálmákkal ékesített Hadikeresztet. Négy éven át volt az emberiség élet-halál harcának egyik vezetője, amit persze csak sejtéssze- rűen tudtam róla. 1969. április 19-én utaztam Szekeres Györggyel Algériába. 12 órás várakozás után Ferihegyen fagyasztó áprilisi szélvihar búcsúztatta az Interflug Con- acryba startoló gépét. Negyvenhárom utas ült, aludt a gépen, 8000 méter magasan repültünk Neumann kapitány vezetésével a Balkán-Földközi tenger (Dubrovnik-Tunisz) útvonalon. Az utasok többsége Berlinből utazott hazájába, szép fekete asszonyok repültek berlini férjektől szabadságra, karjukban, babakocsikban tejeskávé színű gyerekekkel. Hajnalban landoltunk Alger híres repülőterén (Dar el Beida-Maison Blanche) egy fullasztó, fülledt hajnalon. Feladatunk szerint - az algériai-magyar kulturális egyezmény alapján és a Tájékoztatási Minisztérium vendégeként - algériai szakemberekkel kellett ismertetnünk a magyar könyvkiadás és könyvteijesztés szervezetét, eredményeit s célkitűzéseit, és hasonló témájú tájékoztatást vártunk vendéglátóinktól. Megbeszéléseink arra emlékeztettek, hogy sokkal többet 46
