Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 5. szám - Bratka László: Mutatványosbódé

lenne, ha akkor a fater nem kirendeltségvezető az IKV-nál, és nem csináltatja meg az em­bereivel! FOSZLÓSNÉ: Úgy csinálsz, mint­ha nem a Karcsi bácsi eszterga- padjával indultatok volna! Meg azzal, hogy a Zsuzsa megsze­rezte a pincét a ZÖLDÉRT-től, mikor megszűnt. Meg azzal a háromszázezer forint kölcsön­nel, amit a Sanyi bácsi szerzett a bankban, ahol dolgozott... FOSZLÓS FERKE: Hát, szerez­hetett is, kárpótlásként leg­alább, hogy ötvenháromban el­vitette apádat, hogy megsze­rezze a komártetői házrészt. FOSZLÓSNÉ: Na és te mivel szálltál be, azon kívül, hogy beszélsz németül? Legalább számítani lehetne rád, ha meg kell fogni a munka végét! FOSZLÓS FERKE: Az én német tudásom, meg a kapcsolati tő­kém tartja a víz színén az egész kócerájt, az, hogy etetem, ita­tom, szórakoztatom a némete­ket és az osztrákokat, dumálok velük, és duma közben bejöhet, előjöhet, összejöhet bármi. Ezek nem márványelőcsarnokos mul- tik, anyukám, hanem ugyan­olyan csóringerek, mint mi, csak osztrákban, németben, akik próbálkoznak a kis pén­zecskéjükkel. FOSZLÓSNÉ: A herr Ludwigra azért nem mondanám! FOSZLÓS FERKE: A herr Ludwi- god használtkocsi kereskedés­sel kezdte, azzal is fogja befe­jezni, de csak azért, mert a lánykereskedelembe majrézik belevágni. FOSZLÓS FANCSI: Apuka, miért mondta a herr Ludwig, hogy egy kis küsszénért kapok tíz márkát? FOSZLÓSNÉ: A disznók!... Nekem meg a Petár bácsi mondta an­nak idején, pedig az a Viribus Unitis-en szolgált Cattarónál, hogy egy pusziért tíz dinárt ad, amit ráadásul be se lehetett vál­tani! ROZI: Ezek a vén ártányok, kan­kutyák nem változnak, időtlen időktől lesmirgliznék a smáruk- kal az őszibarack-hamvasságot a lányok arcáról, az Abiságok... INDIGÓ: Hát a zabiságok megvol­tak a kutyavérem miatt, nálam nem úgy ment, mint a fajku­tyáknál, akiknek a kutyabőré­hez mustrálják a menyasszony­kákat... FOSZLÓSNÉ: Majdnem kidobtam a taccsot a Petár bácsitól. De legalább azt mondd meg, hogy minek vedelsz annyit! FOSZLÓS FERKE: Anyukám, ha nem lazít az ember, úgy elszáll ebben a ringlispillben, mint a sicc! CILINDERNÉ, ROZI: Pimasz! INDIGÓ: Nem sziszegünk, téns- asszonykák! FOSZLÓSNÉ: Azért nem olyan gyors az a ringlispill! FOSZLÓS FERKE: Persze, mert te csak annyit látsz az egészből, hogy menő külföldi kocsik for­dulnak meg a ház előtt. De az egész kavarásról fogalmad sincs, ami itt folyik: hogy az osztrákok hozzák a hajfestéket, amit valahogy kimentettek az égetőből, mert az egészségügyi szabvány szerint meg kellett volna semmisíteni. Mi eddig legyártottunk nekik tízezer szelepcsappantyút... FOSZLÓSNÉ: Legyártott a Karcsi bácsi... 434

Next

/
Oldalképek
Tartalom