Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 4.szám - Csík István: Ötvennel
szani. Lehet, hogy szeptembertől meg a Nemzetiben leszek. Ez nekem egy visszaigazolás volt, hogy valahol azért még emlékeznek rám... S ami még nagyon nem tetszik - és ebben sem vagyok egyedül -, vannak rendeződi, akiknél a felső' korhatár - aki még játszhat - harminc év. Rárak egy csomó térképet az arcára inkább..., de nem létezik! S ez meglátszik a darab színvonalán is, az értelmezésén is. X író nem véletlenül írta azt, hogy Tóth József: hatvan év. Az nem huszonöt, az hatvan! Mondok neked egy példát, hogy mire gondolok: Ruszt Jóska szól egyszer, nem vállalnék-e el egy kb. három hétig tartó rabbi-szerepet? Ne viccelj - mondom neki -, ezzel az orral? De értsd meg - mondja ő nekem három arc kell, három idó's, bölcs arc. Vagyis: nem térkép! És ez az igazság. Többet mond nekem az egész darab szempontjából, ha megjelenik az a figura ami, és még nem szólt semmit! Valahogy nekem is ez a szemléletem. Ez nem az idős színész brummogása, nem. Hasonlóképpen nyilatkoztak erről már nálam fiatalabb színészek is. A régi Nemzeti Színházban egy Makláry Zoltánnak vagy egy Szemethy Endrének ugyanakkora gázsija volt az ő öt mondatával, mint a Básti Lajosnak. Az ő támogatásuk nélkül az eló'adás nem lett volna az, ami. A nagy epizódokat és karaktereket ugyanúgy tisztelték és dotálták, mint a vezető' színészeket. Egy eló'adás nem harminc színészből, hanem harminc szerepkörből jön létre! Ez az egyik rossz dolog, amit én látok. A másik pedig az, hogy - nem tudom: irány ez, vagy szemlélet? - minden jobb, ami kívülről jön. Ugyan már! Mitől? Nem értem. A harmadik: lehet, hogy rosszul látom - meg ne írd! -, attól félek, hogy ez a színház, ami egy bizonyosfajta kis műhely volt, általában nem voltak nagy egyéniségek, most egy kísérleti műhellyé teszik. S aztán? Remélem, hogy rosszul látom, de - félek - nem.-Jubileumod van, jutalomjátékod van, elégedett vagy viszonylag, és mindezek ellenére a keserűség beszél belőled.- Ez nem személyes keserűség, hanem a színházféltés keserűsége. Jubileum? Ez egy nagyon nehéz kérdés. Az az egy pozitívum számomra benne, hogy nem én kértem, fölajánlották. Csak nem tudtam, hogy így, ilyen körülmények közepette kell... Ez van, ezt kell megenni! Az igazgatóságra nem mondhatok semmit, mert tényleg segítettek, meg a társulat is, de... Én ezt nem így képzeltem el. Belülről nem vagyok kielégítve. Azért én eltöltöttem itt tizenhat évet, játszottam rengeteg szerepet, mondhatom - nem dicsekvésképpen - a városban szeretnek, s most úgy kell elmennem a színháztól, hogy az utolsó évben nem játszottam semmit.- Hát ez valahol igaz is, meg nem is, mert a Hattyúdalon kívül Az arany árában is játszol.- Na, ne viccelj!-Színpadon vagy. így jobb?- Azt nem rám osztották, véletlenül kerültem bele! Magyarul: volt időszakom... Igaz, koromnál fogva... Értsd meg, a színésznek az a pozíciója színházon belül, hogy jön egy műsorterv, és azt mondja izé: Hazatérés - Siménfalvy Lajos. Érted? Itt a problémám! Úgy kell elbúcsúzni a társulattól, színháztól, hogy a bérletes közönségtől jóformán szereppel nem is tudtam elbúcsúzni. Nekem az elégtétel, hogy Pestre szó nélkül el tudok menni, de...- Ez azt jelenti, hogy te már ebben az évadban elmégy a társulattól ? 396
