Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 4.szám - Cukor György: Légyott Pohjolában (vers)
CUKOR GYÖRGY Légyott Pohjolában Félek, nem értik meg pontosan, mit nevezek menekvésnek. Franz Kafka Te érted e sóvárgást igazi havakért az észak évszakáért fohászkodsz érte magad is a hiány áhítatát érted mikor seben csak seb segít s idefordul a másik idó' tolongva tódul ki magából de jó' lanyha esték unalmával is az épen maradt királyi kéz árával mely arcok műszaki értéke után tapogat a párnán és dől csak dől magából mintha őrült mesélné hadarva játékait és a Sanda furakszik elő föltolja magát s teszi a dolgát teszi a lények dolgát az Ördög végzi helyettük a légzést csalást lebukást kicsap a képből a táj meg a hang falud expresszivitását idézve zsoltárt dünnyög mélakóros kottafejeket bókoltat lassú alkonyati esőben és nyomodban jár az utcán s az ablakra sandítva mintha lopna fölkapja a hullott almát: kínálja a világot romokkal hideggel ködökkel tolja magát föl fokozatokon töreken nincs lombja teremne érdekes hidegen akadémikusán eligazít oh úri haverem a virág törvényszerű ámde mit szakajtasz: véletlen a gyümölcs rád röhög döngeti a hátad csak a vágy hajt ki s behavaz
