Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 4.szám - Bratka László: Az orosz abszurd legnagyobb alakja

magából. A világban nincs semmi rossz, csak az válhat rosszá, ami átmegy az emberen.”- Mnyaf! - mondta Misin, miközben megpróbált fólállni. Faol folytatta: „íme, a szere tétről beszéltem, azokról az emberi állapo­tainkról, amelyeket egyazon szóval „szeretetnek” nevezünk. A nyelv hibája-e ez, vagy pedig ezek az állapotok lényegében ugyanazok? Lehet, hogy egyazon szere te tét érez az anya a gyermeke, a fiú az anyja, és a férfi a nő iránt?”- Okvetlenül - bólintott Misin. Faol ezt mondta: „Igen, azt hiszem, hogy a szeretet lényege nem változik attól, hogy ki kit szeret. Minden ember kap egy bizonyos szeretetkészletet. És mindenki keresi, hogyan tudná felhasználni anélkül, hogy közben letenné a fegyvert. Az áttevődések és a zsák fűrészporhoz hasonló lelkünk apró saját­ságai titkának feltárása...”- Hipp! - kiáltotta Misin a padlóról felpattanva. - Tűnj el! És Faol széthullott, mint egy rossz cukorsüveg. 1940. szeptember 29. Egy francia kapott ajándékba egy kanapét; négy széket és egy fotelt. Az ab­laknál álló székre ül, közben viszont legszívesebben a kanapén heverészne. A kanapéra fekszik, de közben már a fotelben ülne. Fölkel a kanapéról, a fotelbe telepszik, akár egy király, közben viszont az jár a fejében, hogy túl pompás neki ez a fotel. Jobb lenne valami egyszerűbb, mondjuk az egyik szék. Átül az ablaknál álló székre, de ott sem tud megülni, mert mintha huzat érné az ablak felől. Átül a kályhánál álló székre, és érzi, hogy elfáradt. Elhatározza, hogy a kanapéra fekszik, és kipiheni magát, de mielőtt a kanapéig érne, oldalra tér és a fotelbe ül.- Az aztán a jó hely - mondja, de rögtön hozzáteszi: - De a kanapén alighanem jobb lenne. SZONETT Furcsa eset történt velem: hirtelen elfelejtettem, hogy mi van előbb, a hét vagy a nyolc. Átmentem a szomszédokhoz és megkérdeztem, hogy mit gondolnak ezzel kapcsolatban. Mekkora volt mindőnk meglepetése, amikor hirtelen fölfedezték, hogy nekik sem jut eszükbe a számok sorrendje. Az egyre, kettőre, háromra, négyre, ötre, hatra emlékeztek, de elfelejtették, hogy aztán mi jön. Mindnyájan elmentünk a Znamenszkaja és Basszejnaja utca sarkán lévő csemegeüzletbe és megkérdeztük a pénztárosnőt, hogy mit gondol fennaka­dásunk tárgyáról. A pénztárosnő szomorúan elmosolyodott, kivett a szájából egy pici kis kalapácsot, finoman fmtorgatta az orrát, és ezt mondta: „Szerin­tem, a hét csak akkor következik a nyolc után, ha a nyolc a hét után követ­kezik. 369

Next

/
Oldalképek
Tartalom