Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 4.szám - Bratka László: Az orosz abszurd legnagyobb alakja
BRATKA LÁSZLÓ Az orosz abszurd legnagyobb alakja Az európai gondolkozásban, mentalitásban régóta küzd egymással a racionális és az érzelmi elemekben bővelkedő mitikus szemlélet. Úgy tűnik, az oroszok az utóbbira fogékonyak, erről vall az is, hogy a realizmus, a múlt század vezető irodalmi irányzata, néhány jelentős író kivételével, alig érintette meg az orosz irodalmat. A legnagyobb íróik, főleg Gogol, Dosztojevszkij műveit, hőseit nem lehet nem fikciónak, absztrakciónak, látomásnak venni, de még a „pragmatikus” szatirikusnak elkönyvelt Szaltikov-Scsedrin művei is inkább jelentenek az orosz életből táplálkozó, a sztálini időkben beteljesülő próféciát, mint európai értelemben vett szatírát. Az 1917-es forradalom, a polgárháború után az európai irányzatok, mindenekelőtt a szimbolizmus felé nyitott neves írók többsége elmenekült a Szovjetunióból. Az orosz életérzéssel szemben fogékonyabb, ugyanakkor a korabeli írástechnikákat is ismerő fiatalok vették át a helyüket, és ezzel kezdetét vette a húszas évek szovjet irodalma nevű világirodalmi csoda. Izgalmas programmal jelentkező csoportok, brilliáns tehetségű írók ontották műveiket és polemizáltak egymással. Az irodalmi küzdelmekből, a sztálini politika támogatásával a legképtelenebb és legalaposabb irányzat, a szocialista realizmus került ki győztesen, és vált birodalmi stílussá. A szocialista realizmussal frigyre lépett hatalom hamarosan fizikailag is elpusztította a más elveket valló írókat. (A harmincas évek végén uralkodó állapotokat jól jellemzi a rendszer író-sztárjának, Alek- szej Tolsztojnak az a bejelentése, hogy a humor nem méltó a szovjet emberhez. A nemesi származású író magánhasználatra megőrizhette a humorérzékét, hiszen például az írói honoráriumok radikális csökkentéséről szóló határozatot azzal a kommentárral fogadta, hogy a jobbágyfelszabadítás óta nem érte akkora csapás a famíliát.) A húszas évek végén, talán utolsóként lépett a színre az OBERIU (Reális Művészeti Egyesülés) nevű csoport és a lazábban hozzájuk kapcsolódó alkotók holdudvara. A magyarul is olvasható Konsztantyin Vaginov (német ősöktől származó édesapja az első világháború kitörését követő patriotikus felbuzdulás hatására oroszosította az oroszul is sikamlós hangzású Vaginovra a nevét) a világkultúra meghatározó mozzanatait idéző reminiszcenciákat kelt életre a korabeli Pétervár utcáin. Alekszandr Tufanov a Velemir Hlebnyikov nevével fémjelzett nyelvfilozófiai és költői iskola követője. Borisz Levin, Igor 365
