Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 3. szám - Vörös Júlia: A költő lánglelke nyomában
embert a társadalom, a kor is neveli, befolyásolja, így akarva-akaratlan rányomja bélyegét a kézírásra, mint viselkedésformára. Ezekből az írásjelleg- zetességekbdl ugyan megtudjuk, milyen elvárásokat támaszt egy felnevelő' korszak a polgárai iránt, de ezek mögött a jellegzetességek mögött még meg kell keresnünk a személyiség egyedi vonásait is. Akkor derül ki, hogy az írást létrehozó személy valójában mennyire fogadja el a kor elvárásait, mely egyedi tulajdonságok mozgatják igazából, hogyan képes érvényesíteni saját akaratát. Néhány szót feltétlenül ejtenünk kell a korról, annak szelleméről, amely meghatározóan hatott Petó'fire is. Már az 1820-as években jelentkezett a reformmozgalom korszakának a kezdete, amely mozgalom a költővel együtt érett felnőtté, teljesedett ki, és mind határozottabbá vált a nemzeti függetlenség és a társadalmi haladás együttes követelése. A nemzetté válás akaratának hősi korszaka ez, melyben nagy szerepe lesz az irodalom következetes állás- foglalásának is. A felnevelő kor a szellemét, elvárásait már az iskolában tanított kézíráson keresztül sugallja, mondhatjuk, beletáplálja a kisdiákba. Petrovits Sándort 1828. május 10-én íratták be a kecskeméti evangélikus elemi iskolába, Schif- ferdekker Dániel tanító úr kezei alá. Akkoriban az iskolai rendtartás megengedte a testi fenyítést, de Schifferdekker különösen kegyetlen szigorúságú nevelő hírében állt. Tőle tanulta a szépírást az alacsony termetű, vékony, gyors mozgású Petrovits Sándor. Igaz, a jómódú kisdiáknak nem volt különösebb gondja Schifferdekker szigorával, nincs rá adat, hogy a tőle kapott fenyítésre emlékezne a költő. Ám maga az írástanulás, a szépírás elsajátítása fegyelmet követelő betűformáival elég odafigyelést, kemény belső tartást követelt tőle is, mint annyi más diáktól, aki a szépírást tanulta az iskolában, korának követelményei szerint. Ugyanis ez az írásmód természetellenes testtartást követel az írótól a maga dőlt betűformáival, megnyúlt felső és alsó száraival, kacskaringóival. Itt már nyakig benne is vagyunk a költő kézírásának elemzésében. Petőfi írásának külalakjáról szinte legendák szólnak, a köztudat szép, szabályos, gyöngybetűs írásként tartja számon. Az aszódi évek után világgá ment kamasz például Pozsonyban másolási munkával kereste meg szegényes napi betevőjét. Ezt a pénzkereseti lehetőséget is mutatós írásának köszönhette. Nem egyszerűen legenda értékű az a feljegyzés sem például, hogy kecskeméti színészkedése idején Jókai - aki ez időben volt joghallgató Kecskeméten - épp Petőfit, a viszontlátott jóbarátot kérte meg egyik drámájának letisztázására. A felkérésben biztosan szerepet játszott a fiatal költő mutatós írása. A szép írás tényéről már egy konkrét kézírás kézbevétele előtt is mindjárt leszögezhetjük, hogy a lélek rejtelmeit vallató grafológus szemével nincs szépnek vagy csúnyának tartható írás. Van viszont szabályosnak, szabálytalannak, kiegyensúlyozottnak vagy kiegyensúlyozatlannak ítélhető íráskép. Ám az első pillantásra egy kiegyensúlyozottnak, egyenletes gyöngybetűsnek látott írás hátterében is nagyon sok tényező: a kemény belső fegyelemtől kezdve a túlzott alkalmazkodásig bármi lehet. A legelső ítélet viszont az ilyen írásról, hogy jól olvasható. Ennek pszichés hátterében főként az áll, hogy az írója nem takargatja mondanivalóját, őszintén mások elé tárul, valahol fontos neki, hogy megértsék. A túlságosan szépen író ember személyiségének valódi hátterét azonban csak a konkrét kézírás elemzése mutatja meg. 306
