Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 3. szám - Valuch Tibor: A népi mozgalomról

A másik csoportszervező erő, a nemzeti érzékenység, részben a magyar irodalom sorsvállaló hagyományaiból, részben a trianoni sokkot átélt ország sajátos helyzetéből következett. Aszínrelépő új politikai-szellemi csoportosu­lásoknak, ha tartós szerepre és stabil társadalmi bázis megteremtésére töre­kedtek, színt kellett vallani a nemzeti kérdésben és meg kellett keresni az uralkodó konzervatív nacionalizmus ellenszerét. A népi mozgalom mértékadó képviselőinek gondolkodásában ez fokozott nemzeti érzékenységet és egy sa­játos, nemes patriotizmust indukált. A nemzeti gondolatok képviseletében nem lehet egyenlőségjelet tenni a Szabó Zoltán által képviselt szellemi hon­védelem és a Magyar Út szerkesztőinek olcsó magyarkodása közé. A népi mozgalom centrumát alkotók - elsősorban Illyés Gyula, Bibó Ist­ván, Szabó Zoltán, Kovács Imre - a nemzet vagy demokrácia ellentétének meg­haladására törekedtek. „Demokrácia és magyarság összeegyeztethetők (...) Európa újjáépítésében csak úgy tudunk részt venni, ha egyet is jelent a kettő. (...) Mutassuk meg, hogy jó magyarok vagyunk, azzal, hogy jó demokraták vagyunk, a demokráciánkkal bizonyítsuk a magyarságunkat: ha ezt megtesz- szük, akkor a magyarságunk a demokráciában és demokráciánk a magyar­ságunkban fog a legszebben és a legjobban kiteljesedni.”13 A népiek esetében is kialakult egyfajta tagoltság. Ezen belül a centrumot alkotók a demokrácia, a szocializmus és a nemzet ügyének együttes képvise­letére vállalkoztak, feloldva a haza vagy haladás ellentét s ezáltal meghaladta a hagyományos baloldalt, amely a társadalmi haladás képviselete mellett né­mileg alábecsülte a nemzeti kérdés szerepét és jelentőségét. Az „alulról fel­épített politikai nemzet” szükségességét hangsúlyozva, hitet tettek amellett is, hogy a politikai és a gazdasági szabadság egymástól elválaszthatatlan. Ál­talános és összefoglaló érvényű jellemzésként elfogadható Salamon Konrád véleménye. Szerinte „a népi mozgalomban megfogalmazódó elképzelések (...) születésük pillanatától kezdve ’harmadik utat’” jelentettek, melynek lényege nem más mint egy népi demokratikus átalakulás, célul tűzve ki minden szo­ciális igazságtalanság felszámolását, az alapvető demokratikus szabadságjo­gok legteljesebb.biztosítását, valamint a magyarság nemzeti gondjainak meg­oldását”.14 A népi mozgalom bizonyos értelemben egyedisége, mássága, a korszelle­mekkel történő szembefordulása miatt került a támadások sűrűjébe a harmin­cas évek utolsó harmadában. Egyes részelemei új, szocialista elemeket is tar­talmazó eszmekor kialakulásának a lehetőségét hordozták, s nyilvánvalóan ezért került szembe a szociáldemokrata és a kommunista mozgalom különböző irányzataival. Az urbánus demokratákkal pedig elsősorban a nemzetfelfogás­ban, és a követendő modernizációs stratégia kialakításában mutatkoztak ko­moly ellentétek. A hatalmon lévő konzervatív jobboldal csoportjai pedig ha­talmi pozíciójuk nyílt megkérdőjelezését s egy lehetséges ellenzéki tömörülés bázisát látták a népiekben. A nemzet fogalmának parasztságra történő kiter­jesztése az uralkodó körök haragját vívta ki; az urbánusok pedig a nemzeti ügy új típusú képviseletét a belőle kiolvasott idegen-ellenesség és antiszemi­tizmus miatt tartották veszélyesnek, a kommunisták pedig számukra kelle­metlen eszmei riválist láttak a kétségkívül kitűnő szellemi erőket is felvonul­tató népi mozgalomban. A népiség egyik kardinális kérdése a nemzetfelfogás, amelynek kétség­296

Next

/
Oldalképek
Tartalom