Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 3. szám - Fábián László: Akceptálja-e a Teremtő igyekezetemet?

egyértelműen, zaklatottságról árulkodnak. Kissé szürreális, ezoterikus zaklatottságom - úgy tetszik - zavarba hozza őket.- Úgy véled, tragikusabb alkat vagy?- Azt hiszem, igen. Mindenképpen drámaibb dolognak tekintem a képalkotást.- Egzisztenciálisan érted ezt a drámaiságot?- Valószínűleg.- Nos, akkor óhatatlanul föl kell tennem egy kérdést: hogy állsz a halál problematikájával? Foglalkoztat-e ez a gondolat?- Folyamatosan bennem van. Jópár közeli barátom éppen mostanában hagyott itt. Egyfelől nagyon sajnálom, másfelől pedig cserbenhagyásként élem meg. Természetesen ugyanakkor félek tőle amiatt is, hogy későn kezdtem a festészetet, esetleg nem marad elég időm, hogy kifussam magamat ebben a műfajban azon a szinten, amit várok magamtól. Azt érzem, hogy már sok mindent fizikailag sem vagyok képes megcsinálni.-A kérdésemet az is indokolta, hogy mutattad a legújabb ,fekete”képedet.- Valóban most festettem a barátom halála kapcsán. Voltaképpen kikényszerítette magát ez a kép, mivel ez a dolog foglalkoztat.- A kérdés pikantériája az absztrakció. Hogyan, miként jelenik meg egy képen?- Azt hiszem, régi problémám, noha éppenséggel nem tudtam, hogy létezik. Jóval apám halála után jöttek bennem olyan érzések, hogy ezek az eltávozott emberek jelen vannak az életemben, részesei, „figyelnek engem”. A létnek és a nemlétnek az egyértelműsége, irracionalitása izgat; milyen minó'ségbe megy át a lét. Akár így is: lehetek-e festő' halálom után?- Csak nem az öröklétre utalsz? Egyáltalán: az öröklét minőségére? Sőt, tartalmára?- Én a képeimen is próbálok valami irracionálisát érzékeltetni. Mégha nem is mindig tudatosan. Vajon a mostani munkámmal megadom-e egy későbbi létemhez, mármint festőlétemhez a sanszot? Kiérdemlem-e? Akceptálja-e a Teremtő ezt az igyekezetemet? Meg vagyok róla győződve, hogy ezt valami földöntúli regiszter számon tartja, és azt is gondolom, hogy az ember munkával válthatja meg magát, illetőleg a jogát egy további fordulóban való működéshez.- Emiatt kívánsz megfelelni a minduntalan rád figyelő eltávozottaknak is?- Nem megfelelni; csak a szimpátiájukat akarom elnyerni. Ha vállonveregetnek, nagyon jó. Persze, az sem baj, ha az élők teszik meg.- Úgy látom, azok megteszik. Megítélésem szerint elég szép referenciákkal rendelkezel, azt is látom, hogy sokan számon tartanak.- Hát igen. Vannak pozitív visszajelzések: nem biztos, hogy őszinték vagy fontosak, de azért jólesőek. Tapasztalom, hogy most van egy ráfordulás az idealizmusra. A belső hitre. Nevezhetem visszafordulásnak is. Ez az elvadult materializmus óriási gondot okoz az életvezetésben. Keressük tehát a belső megnyugvást, innét a fordulat. Nem bigottságról, sem nem gyermeki hitről beszélek. Igazi kapaszkodóról.- Nem szeretnék primitív fordítást adni képeidről; de a fehér és a fekete jelenti ezt?

287