Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 3. szám - Kopányi György: Premier
rését! Én arról a heroikus küzdelemről beszélek, ami Hüllender József nevéhez fűzó'dik! ... Miért nem vallód be, hogy ki vagy dögölve? Agyondolgoztad magad, küzdöttél az utolsó leheletedig! Csak nem várjuk meg, amíg itt esel össze a.... HOLLENDER (gúnyosan, dühösen) A harc mezején?... (Felpattan, fel és alá rohangál a szobában:) Miért nem küldtek ide egy olyan pasast, aki nem a kelléktárból kölcsönzött jelzőkkel próbálja közölni velem, hogy fel is út, le is út? SZOMMER (ő is ordít) Te megvesztél! Nem érted? Kitüntetést kapsz! Egy egész nemzet fog fejet hajtani eló'tted! (Hangot vált, mély lélegzetet vesz, odaballag csendesen az íróasztalhoz, melyre lerogyott Hollender.) Én persze megértelek. (Szünet) Közöld velem, de őszintén: mikor jártál utoljára külföldön? HOLLENDER He? SZOMMER Voltál már tengerparton? HOLLENDER Számomra már a Balaton is túl nagy. SZOMMER Jártál Párizsban? HOLLENDER (vigyorogva) Ahová beszökött az ősz? Láttad te már a naplementét Szabadiban? SZOMMER Elfelejtettél élni, Hollender. HOLLENDER Arról, amit te életnek nevezel, mindent tudok, édes öregem. Ezek között a falak között mindent végigcsináltunk, amihez kedvünk szottyant. Párizs. Moliére mindent elárult nekem. Nem, nem jártam be a világot. Azzal büszkélkedhetek magamnak, hogy a világ volt oly szíves, és felkeresett engem. SZOMMER Jocó, komolyan beszélek. Ez nem akármilyen kitüntetés. HOLLENDER Egy biztos: olyan kitüntetés, mely egy felmondólevélbe van belecsomagolva. Függöny L 270
