Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 3. szám - ÉSZT KÖLTŐK - Eva Park: Véletlen

Összeszűkült szemmel az utat néztem, ami gyötrelmes lassúsággal teke- redett be az autó alá. Mindemellett a kocsi éppen elég gyorsan ment ahhoz, hogyha kiugrók, összetörjem minden csontomat. Az út üres volt, nyugodtan megállhatott volna, hogy odajöjjön megnézni, mennyi maradt belőlem. Láttam, ahogy lehajol a tetthelyen, láttam azzal az állati kiváncsisággal az arcán, ami kiül az emberek ábrázatára valahányszor egy szerencsétlenség zsongásánál összegyűlnek. Légycsapat.

Ez a rohadék már a félelemtől orgazmushoz jut, gondoltam, semmi szüksége rá, hogy bárhová is beforduljon.

Nem olyan könnyű engem ebből az autóból eltávolítani. Győzködtem magam, hogy ránézzek, hogy elkapjam a tekintetét. Kilökni aligha tud, méricskéltem a távolságot, lentről lecibálni pedig meglehetősen bajos.

Fel akartam kiáltani: „Szétverem a pofádat!”, de azt reméltem, hogy ezt leolvassa az arcomról. Hiába hazudod magad bátornak és dühösnek, mindenekelőtt magad csapod be annyira és csak azután őt, hogy ezt mindketten el is higgyük.- Nocsak - szólalt meg. - Te begerjedtél. Remek, a nyuszikkal nem is lehet mit kezdeni. Sírni nem tudsz, a kérleléshez túl büszke vagy. Az ilyennel kellemes az együttlét... Beszéde közben rövid, gurgulázó nevetést eresztett meg. - Tudod, az én csajom eleinte még azt képzelte, hogyha el akar valamit érni, elég, ha elkezd bőgni. Később már csak sziszegett, pirosra lakkozta a körmét és minden este ott meresztgette az orrom előtt. Láthatod, imitt-amott akad rajtam egy-két sebhely.

Szétnyitotta az inge nyakát, és a kulcscsontjából kéklő, apró hegeket pillantottam meg.- Ezek nem körömnyomok.- Ha láttad volna, hogy kihegyezte a körmeit, elhinnéd. Kihúzta az inge alját a nadrágból, és elől teljesen szétnyitotta. - Ég a helyük, a franc egye meg. Akarod hallani, hogy szereztem ezeket a hegeket?

Igent mondtam. Azt akartam, hogy beszéljen, hogy nagyon sokat beszéljen.- A börtönben.- Miért?- Miért a börtönben, vagy miért késsel?- Miért késsel?- Nem voltam szófogadó, és tudod kislány, ez megadja mindkét kérdésre a választ. Akarod tudni, az első alkalommal miért kaptak el? Azt hiszed, hogy elemeltem valamit, vagy túl keményen markoltam meg valakit? Nem, a villamosmegállóba mentem, és megálltam valaki előtt. Egyik futásnak eredt, a másik kapálódzott, valahol holmi taknyosok kiagyaltak valami marhaságot, és még mielőtt jött a villamos, rajtam csattant a gumibot. Megragadtam, és mielőtt végiggondoltam, odasóztam vele annak a szemétládának.

A sofőr, miközben ezt elmondta, gázt adott, zubbonya sarkai csakúgy lobogtak az ablakon beáramló szélben, és a hatalmas autó csaknem a korábbi sebességével robogott a vasárnapian békés és üres úton. Görcsben lévő kezem, hátam, lábam elernyedt a megkönnyebbüléstől.- És aztán? - kérdeztem.- Aztán... - Az útra figyelt, meg a sebességre, és az autó mindjárt lassab250