Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 2. szám - Fancsalszky Gábor: Avar öv - avar griff - avar társadalom
amely valószínűleg az egyetlen olyan övveret, amit körplasztikaként kell felfognunk. Az életfát őrző pávasárkány figurája ugyan a szíjvég mindkét oldalán a fa mögött áll, de a támadó lovasokat két különböző' nézőpontból ábrázolták. Az ellentmondás feloldásához jó kiindulópontnak tűnik a közlés (Kaposvári-Szabó 1956) és a feldolgozás (Fettich 1990) igen alapos tárgyleírása. Az első mitikus vadászatnak fogja fel a jelenetet, a második pedig felvonuló harcosokat lát benne, zászlórúdra erősített sárkány segítő kíséretében. A középső figura pávasárkányként (senmurv) való értelmezése szasszanida-iráni kapcsolattal lenne magyarázható. Ennek fényében válik igazán érdekessé egy harmadik vélemény (Erdélyi 1976), amely felveti az iráni gyökerű, de helyi eposzok illusztrációinak lehetőségét. Ezt ugyan az avarok esetében nem tudjuk ellenőrizni, de ilyen konkrét jelenetek esetében mégis valószínű, hogy logikusabb valamiféle saját elképzelést várni, mint minduntalan más kultúrák anyagának félreértését, rontott formáját hozni fel magyarázatul. A hasonlóan híres klárafalvai nagyszíjvég jelentése is kérdéses: szassza- nida jelenetet ábrázol vajon, avagy avar lovast? A tárgy legalaposabb leírásai (Fettich 1937 I. 23-24., László 1970 98-99.) számos részletmegfigyelést tartalmaznak, a fenti problémára azonban nem szolgálnak egyértelmű válasszal. Egy, a II. világháborúban eltűnt nagyszíjvégen és egy csaton szerepel együtt a griff és az ember figurája. Ez a kompozíció ebben a formában az egész anyagon belül egyedülálló, ezért értelmezése is problémás. Csábító lenne az arimasp-griff jelenetre gondolni (Herodotos III. 116.; IV. 13., 27.), de ennek igen erős kronológiai és földrajzi hiátusok állják útját. A következő egység nem csak öweretekből áll, de belső összefüggéseik és kapcsolatuk a nagyszentmiklósi kinccsel kellő indokul szolgál közös tárgyaiig típus. Emberábrázolás egyedi megoldásai. Bánhalma-Czebe puszta 1. sír. lásukhoz. Akiindulási alapunk egy indás nagyszíjvég két ellentétes felső mezőjében látható ábrázolás. Az, hogy mindkettő alakos kompozíció, már magában véve is szokatlan, de ezen felül eltérő voltuk és népművészeti jellegű, bekarcolt megoldásuk teljesen egyedül áll az avar művészetben. Az egyik ábra lándzsás lovasa - egy kerek veret sokkal jobb minőségű képén át - jól kapcsolódik a nagyszentmiklósi kincs 2. számú korsójának „győztes fejedelméhez” (László 1970 133., 146-147. kép). A másik oldal állatküzdelmi jelenete (talán medve és nyúl), ha áttételesen is, de szintén a fenti korsó második számú korongjával hozható párhuzamba. A jelenet ezen felül átvezet a már említett, ide beosztott két, nem övveret 217
