Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 2. szám - Fancsalszky Gábor: Avar öv - avar griff - avar társadalom
gen volt az avarság szemléletétől, ezért is lettek e képek meglehetősen zavarosak. Ugyanakkor mindkét párt az alakos kompozíciók növényiesedő, geomet- rizálódó variációjának is felfoghatjuk. Arra kívánunk ezzel utalni, hogy az ábrázolások megfogalmazásában eleve meglehetett az elvonatkoztatás igénye, illetve lehetősége. Ez pedig bizonyos fokú művészi szabadságra enged következtetni - de a megrendelők/használók esztétikai érzékét és a hagyományok erősségét is beszámíthatjuk az egyes darabok megfogalmazásának elfogadásába. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy az ilyen feltételezésekre okot adó példányok száma igen csekély. A következő nagyszíjvégpárban az a közös, hogy a szokásos háromalakos kompozíció egyik állatát a másik kettőhöz képest ellentétesen, függőlegesen ábrázolták. Fentebb már láttuk, hogy az anyagban egyaránt megtalálhatók a vízszintes és a függőleges elrendezésű jelenetek, de a kettő keveredése ilyen direkt formában csak ezen a két szíjvégen figyelhető meg. Ráadásul mindkét „kísérleti” darab a Közép-Tisza vidékről származik, a már többször is körvonalazott főműhely feltételezhető körzetéből. Erről a környékről került elő egy halat ábrázoló szíjvég. Szimbolikája alapján a keresztény jellegű veretek közé is besoroltuk, de érzésünk szerint inkább ide való, mert ebben a formában (pusztán egy hal önmagában) teljesen egyedül álló a tárgy az avar veretek között. Az utolsó négy darab mind tematikájában, mind lelőhelye szerint elkülönül. Az egyik Szlovákiából származó nagyszíjvég állatfiguráira két szervetlenül illeszkedő kisebb állatfejet tett a mester. Ha egyáltalán köthetjük ezt a képet valamiféle antik előképhez, akkor csak a chimérára gondolhatunk. A griffhez hasonlóan az is keveréklény (oroszlán, kecske, kígyó), de ha valóban erről van szó, akkor ezt még annyira sem értették az avarok, mint a griffet. Két, szintén szlovákiai vereten is valami hasonló keveréklényt vélhetünk felfedezni, de az újabb kutatások már kimutatták, hogy itt oroszlán és kígyó küzdelméről van valójában szó. Ezzel kapcsolatban meg kell azonban jegyeznünk, hogy a vitatható darabok nem véletlenül vitásak: az avar művészetet sok hatás érte, ezeket viszont meglepően egységes stílusban dolgozták fel, ami azonban óhatatlanul fontos részletek elhagyásával, az eredeti motívumok értelmezésének romlásával járt együtt. Ennek tükrében kell ezeket a tárgyakat vizsgálnunk, és tudomásul kell vennünk, hogy vannak és lesznek közöttük olyanok, amelyeket feltehetőleg soha nem fogunk megérteni. Az utolsó két darab szintén unikum. Az egyik egy bújtató, melyen egy azonosíthatatlan (karmos lábú, disznóorrú, de medve- vagy oroszlánfejű) állat látható. Ez is azok közé tartozik, melyeket párhuzamok és pontos értelmezés hiányában egyelőre nem lehet „besorolni”. Az egyik nagy kora-avar temető anyagából származik az a kisszíjvég, melyen egy álló medve látható. Ebben az esetben sem lehet eldönteni, hogy valamilyen, a sztyeppéi hitvilághoz kapcsolódó ábrázolásról van-e szó, vagy pedig egy későantik/bizánci jelenet (pl.: cirkuszi küzdelem) átvételéről. (Fan- csalszky 1995a 22-23.) A fenti tárgyakról összefoglalva annyit azért kijelenthetünk, hogy érdekes 212
