Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 2. szám - Fancsalszky Gábor: Avar öv - avar griff - avar társadalom
A következőkben az öweretek alakos ábrázolásait elemző doktori értekezésünk főbb eredményeit foglaljuk össze (Fancsalszky 1993). Kutatástörténet A motívumairól griffes-indásnak elnevezett anyag azonosítása lassan alakult ki, bár mindig keleti eredetű népekhez (szarmata, hun) kötötték (Hampel 1897 186-187., 226-230.). A kutatás századunk 20-as éveitől kezdte meg az avar leleteken belüli pontos elhelyezésüket (Alföldi 1926 17.; Fettich 1929; Marosi-Fettich 1936 81., 89., 97-98.; Horváth 1935 114.; László 1940 140., 152-153.). Az alattyáni temető igen részletes feldolgozása során Kovrig Ilona tovább finomította a kronológiát, belső csoportok felállításával (Kovrig 1963 123-136., 224-241.). Ezt az elemző munkát utoljára Garam Éva helyezte még szélesebb alapokra (Garam 1995 187-263.) a tiszafüredi temető publikációjának egyik monográfiának is beillő fejezetében. A régészeti és történeti adatok alapján Bóna István rajzolta meg a második avar hullám és az ebből kialakuló későavar kultúrkör képét (Bóna 1984 327-329.; Bóna 1988). Éppen tíz éve jelent meg egy megbízható kézikönyv az osztrák Walter Pohl tollából, a nyugati kutatók számára (is) összefoglalva az avarságra vonatkozó addigi ismereteket (Pohl, 1988). A népvándorlás kor tágabb összefüggéseibe ágyazva tárgyalják az anyagot a művészettel foglalkozó művek (László 1970; Roth 1979). Konkrétan az avar régészeti anyagot az 1985-ös nagy kiállítás katalógusából lehet jól áttekinteni (Awaren... 1985; Az avarok... 1986), melyben Bóna István foglalja össze a korszak valamennyi lényeges kérdését. A griff, mint motívum klasszikus művészeti előzményeiről egy lexikoncikkben olvashatunk maximális teljességgel (Brandenburg 1983). Az osztrák kutatás Bizáncból eredezteti a griffet (Daim 1990), ez véleményünk szerint vitatható. Az állatküzdelmi jelenetek felosztását először Fettich Nándor készítette el (Fettich 1926, 1929), újabban Tettamanti Sarolta foglalkozott az anyaggal (Tettamanti 1985). A késő-avar kori öwereteket tipológiai módszerrel dolgozta fel Peter Stadler. Számos résztanulmánya közül arra hívnánk fel a figyelmet, amely a mi eredményeinktől némileg eltérő összképet igyekszik megrajzolni (Stadler 1990). A hazai kutatásban új irányvonalat jelöltek ki az anyagvizsgálatokon (Költő 1982), illetve a stíluskritikai-néprajzi megfigyeléseken alapuló (Kiss 1986) elemzéseken. Anyaggyűjtés Az 1993. VII. 1-jén lezárt kéziratunk 243 lelőhely alakos ábrázolású öv- vereteit dolgozta fel. Ezek közül 144 sírjaiból kerültek elő nagyszíjvégek, temetőnként 1-9 esetben, így ezek száma az ismeretlen lelőhelyűekkel együtt összesen 273 darab. E szíjvégek motívumainak elemzésén alapulnak eredményeink. (1., 2. térkép.) A társadalomszerkezetre vonatkozó megállapításaink 58 nagyobb temető elemzésére támaszkodnak (1. táblázat). Ennek az a legfontosabb tanulsága, hogy ezek 13.783 sírjából 945-ben voltak öweretek, és közülük összesen 28 195
