Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 2. szám - Bódi Tóth Elemér: Emberközelen

szik. E miniatűr szociológiai metszetekből az is kiderül, hogy a megszólalók személyisége miként hagy, vagy hagyhat nyomot a kistársadalmak művelődési életében. Ez annál inkább érdekes, mert nem valamennyien kimagasló személyiségek, de az interjúk, portrék tanúsága szerint tisztességgel igyekeznek végezni munkájukat, a tanítást, a nevelést, a hagyományok ápolását, a köz művelését, vagyis az értékközvetítést. Mások esetében az tartozik a tanulságok közé, hogy az értékteremtés nem a lokális helyzettől függ, bár az könnyítheti vagy nehezítheti azt. Miután a megszólal tátották száma igen nagy, e helyen nincs lehetőség a részletes méltatásra. Ezen írások közül is kiemelkedik gondolatgazdagságával Ács László, Csiszár Károly és Nagy János vallomásos portréja. Ács László 1995-ben megjelent, A szelíd költő című monográfiája alapkönyvnek számít mindazok számára, akik a század első felének vasi és dunántúli irodalma, illetve katolikus költészete iránt érdeklődnek. A munkának és az eszményeinek élő ember iránti tisztelet süt át a professzorportrékon is. Közöttük szerepel Mészáros István, Rónai Béla, Chol- noky Péter, István Lajos, Széli Kálmán.

Hargitai József kritikai munkásságával is jelen van a tájegység szellemi, irodalmi életében, helytörténeti, pedagógiai szakmai-módszertani publikációi értékeinek föltárásában, népszerűsítésében. Rövidebb kritikái, elemző tanulmányai a művek értelmezését szolgálják, több esetben pályarajzot is nyújtanak az éppen elemzett mű alkotójáról. így többek között Rónai Béláról, Békefi Antalról, Hegedűs Ferencről.

A könyv újabb fejezetét jelentik azok a tanulmányok, amelyek Faludi Ferenc költő és prózaíró munkásságának néhány vonását elemzik, vagy Berzsenyi Dániel elégia- és ódaköltészetéről értekeznek. Figyelmet érdemel a De- vecseri Gáborról, Tüskés Tibor műelemzéskötetéről írt tanulmány, az Őrség költőjéről, Kapornaky Gyuláról szóló lírai portré, a Láng Gusztáv könyvét méltató dolgozat. „Egy marókra való apró művészeti írás” és emlékezések zárják a kötetet, amelynek borítóját Szántó Tibor tanítványa, Maczó Péter grafikája díszíti. A művész szívesen nevezi ezt pitypangnak, amelyről mindenfelé pattogva szóródnak szét a magok. Hargitai József viszont napkorongot vél fölfedezni a napudvarral, amely sugaraival szinte bevilágítja az aranybarna könyvfedelet. Akár így, akár úgy értelmezem, a grafika hozzájárul a külcsín- hez.

Folyóiratunk 1999. évi számainak megjelentetéséhez a Nemzeti Kulturális Alap anyagi támogatást nyújt.

192