Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 2. szám - Bódi Tóth Elemér: Emberközelen
BÓDI TÓTH ELEMÉR Emberközelben HARGITAI JÓZSEF KÖNYVE Talán szokatlan egy könyvhöz fűzött megjegyzéseket személyes közléssel kezdeni, de magam is a nyugati végek szülötte lévén, ha közvetlenül nem is veszek részt a tájék helyi szellemi közéletében - 1957-tól 1976-ig többé- kevésbé folyamatosan szerepeltem az itt kiadott antológiákban, folyóiratokban stb. változatlanul igyekszem tájékozódni róla. Örvendetesnek tartom, hogy különösen az utóbbi években viszonylag sok publikáció és könyv jelenik meg a területről részben az összegzés, részben pedig a még hiányzó monográfiák szakmai megalapozása jegyében. Mert bizony 1945 után sokáig csupán néhány, nagy-nagy időközönként kiadott, valamely szempontból összegző szándékot is tartalmazó kiadványt forgathatott a hely története iránt érdeklődő, köztük a Szepesházy Róbert dr. által összeállított Szom- bathely-Savaria múltja-jelene-jövője (1947), a Palkó István szerkesztette Vasi Elet és Irodalom (1957), még később Bárdosi Németh János Utak és útitársak (1975), vagy éppen Nagy Éva Az Életünk repertóriuma 1963-1982 című kötetét, amelynek bevezetőjében Láng Gusztáv már a minőségi regionalizmus gondolatát boncolgatta, hogy csak néhány példát említsek. De sokáig nagyon is hiányoztak egyebeken kívül azok a forrásközlések, bibliográfiák, hasonmás kiadások, albumok, esszék, amelyek mostanában sorra látnak napvilágot, nyilvánvalóan komoly kutatói, illetve közönségigényt elégítve ki. Csak jelzésként említem az Acta Savariensia köteteit (a sorban Géfin Gyulának a Romkert feltárásáról szóló naplóját, Hegedűs Ferenc Szombathelyi krónikáját), Takács Miklós Szombathely-bibliográfiáját, Ambrus Lajos- Váradi Gábor szombathelyi képes városesszéjét, az Ars Savaria képzőművészeti albumot, több fontos hasonmás kiadást, vagy éppen a Vas megye népművészete, a Vasi népdalok című műveket. A Vasi Szemle folyamai, a Berzsenyi könyvtár bibliográfiái természetesen a korábbi „nagy szünetekben” is a kontinuitás őrzői voltak, de elsősorban a kutatói igényt elégítették ki. Ugyanakkor Bárdosi Németh János már említett könyvén kívül változatlanul hiányoznak a nagyközönség esetleges érdeklődését közvetlenebb műformákban szolgáló könyvek, válogatások. Közéjük tartozik Hargitai József Emberközelben című, portrékat, kritikákat, emlékezéseket tartalmazó kötete (Szombathely, 1997), amely a szerző kiadásában látott napvilágot. Figyelemreméltó vállalkozásról van szó, már csak azért is, mert napjainkban, amikor a kultúra korábbi közösségi formái, mint már annyiszor, most is fölbomlottak, az újabbak pedig még nem alakultak ki, különösen fontos a helyi 190
