Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 2. szám - Bohumil Dolezal: "Bibóról - cseh szemmel"
demokráciáról” vallott elképzelésekben. Ez Csehországban és a többi szláv vidéken uralkodott a történelem kezdetén és a (német) feudalizmus bomlasztó hatására rontotta el.4 Szlávságunk alapja tehát az a demokratikus gondolat, hogy a csehek (és a többi szlávok) úgy lettek demokratikussá, ahogy a majom fólegyenesedett, és ember lett. Érdekes, hogy a velünk született szláv demokratizmus gondolatát még e század közepén is meg lehet találni Edvard Benes- nél.° A fenti nemzeti ideológia szerint a huszitizmus volt az a történelmi korszak, mikor a legmarkánsabban érvényre jutott a szláv demokrácia és a római-német elem összecsapása: az akkori események a majdani európai szellemi fejló'dést (a reformációt) előlegezték meg, ez a csehek hozzájárulása az európai- és világtörténelemhez, ez egyszersmind az európai nemzetek családjába való belépés kétségtelen legitimációja. Ennek az ideológiának a problémája nem abban van, hogy olyasvalamihez kér engedélyt, aminek vagy nincsen jelentó'sége vagy negatív jelentó'sége van: a probléma elsó'sorban abból az elképzelésből adódik, hogy egy nemzeti közösségnek szükséges valamiféle legitimációt fölmutatnia. Azóta Csehországban a huszitizmust a cseh történelemnek értelmet adó és azt megvilágosító eseménynek fogják föl, valaminó' etalonnak, melyből nem csupán előre, napjainkig értelmezhető' a cseh történelem, hanem visszafelé is.6 II. A modern politikai cseh nemzet végleges újjászületése a múlt század kilencvenes éveiben T. G. Masaryk nevével fonódik össze. Ekkor kezdó'dik a nemzeti felnó'ttség kora. A romantikus cseh önképen Masaryk lényeges korrekciót hajtott végre. Masaryk mindenekeló'tt tagadta Palacky azon tézisét, mely szerint az egész cseh történelem a németséggel folytatott örök harcon alapul.7 Masaryk továbbá - s vele együtt tulajdonképpen az egész ifjú tudósnemzedék - tagadta a „szláv demokrácia” elgondolását - különösen a királyudvari és zöldhegyi kéziratok* eredetisége kapcsán kitört, a múlt század kilencvenes éveinek második felében zajló vitában. Végül: Masaryk majdhogynem intuitív módon megérezte, hogy a „cseh kérdés vallási kérdés”, annyit tesz, hogy a csehek valláshoz fűződő viszonya problematikus, és e problematikával kell foglalkoznia. Kimondottan „Jézus tanítása” követőjének vallja magát, egyben figyelmeztet arra, hogy nem csupán elvont, fennkölt elvekről van szó, ezek az elvek nagyon is gyakorlatiak.8 Másrészt viszont Masaryk átvette és továbbfejlesztette Palackynak a huszitizmusról mint a cseh történelem középpontjáról vallott tézisét. Ez az állítás a cseh reformáció (melyből - a politikai körülményektől függően - hol Chelcickyn és Comeniuson, hol a huszitákon volt a hangsúly) és a cseh nemzeti ébredés közti tudatos összefüggést tételezett föl. Masaryk koncep* Utalás a Václav Hanka, a Cseli Múzeum könyvtárosa által 1817-ben talált a XIII. sz.-ból származó „ócseh kéziratokra”, melyekről a múlt század nyolcvanas éveiben bizonyította be a prágai egyetem három professzora (Jan Gebauer, Jaroslav Goll és Tomás Garrigue Masaryk), hogy Hanka hamisítványai. E kéziratok nagyban növelték a cseh nemzeti öntudatot, így Masarykék fölfedezését a cseh közvélemény ellenségesen fogadta. 157
