Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 2. szám - Tóth Ferenc: Ógyallai Besse János Károly és a Mercure Étranger
Besse e levele keltezésének segítségével megállapíthatjuk, hogy ez idő tájt a Saint Thomas du Louvre utca21 22. szám alatt élt. Valószínűleg ekkor kezdett el törökül tanulni azoktól a híres orientalistáktól - mint például Lan- glés22 és Jaubert22 - , akik később a Mercure Étranger szerkesztő gárdáját alkották. Mint ismeretes, később annyira elsajátította e nyelvet, hogy még egy török grammatikát is kiadatott Pesten 1829-ben.24 Besse életének e korszaka- amely Franciaországba való visszatérésétől Napóleon bukásáig tartott - nem nagyon ismert. Talán éppen ezért váltott ki annyi vitát az e korszakbeli munkásságának kérdése. Noha a szóban forgó irodalmi és nyelvészeti cikkek Besse álneve alatt jelentek meg, igen gyakran elfelejtette megemlíteni az utókor még esetleges közreműködését is. Noha a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárában őrzik egy levelének másolatát; amelyben egyértelműen kinyilvánítja, hogy részt vett (!) a Mercure Étranger magyar vonatkozású írásainak elkészítésében. E levelét Besse Férussac báróhoz25 - a Bulletin Universel28 főszerkesztőjéhez - írta Budán 1827. december elsején. A levél kezdete - amely tanulmányom tárgya szempontjából a leginkább érdekes- így szól: Báró Úr, Amikor 1813-ban Párizsban tartózkodtam, az a megtiszteltetés ért, hogy a »Mercure Étranger« avagy a »Külföldi Irodalom Évkönyve« egyik munkatársa lehettem. Szintén publikáltam a nagyszerű és tiszteletre méltó Jay úr által szerkesztett »Journal de Paris«-ban, főleg politikai cikkeket valamint kritikai írásokat az itáliai operáról. Mivel nagyon sokáig hazámtól távol tartózkodtam, így nagy örömmel láttam visszatértemkor, hogy honfitársaim nemzeti irodalmi pályája milyen nagyot fejlődött, s hamarosan megérdemli, hogy elfoglalja méltó helyét az Irodalom köztársaságában.(...f1 Besse levelének legérdekesebb információja éppen az, hogy társszerzőnek vallja magát az említett irodalmi vállalkozásban. Ez a tény egészen új megvilágításba helyezi a viszonylag heterogén jellegű cikksorozatot, amelyben a magyar nyelv és irodalom egyaránt terítékre került. A magyar nyelv eredetét és leírását taglaló részt bizonyosan egy olyan európai nyelvekben jártas és igen gazdag képzelőerővel megáldott személy írhatta, mint Besse János Károly. A munkának e része egyébként igen sok tekintetben hasonlít Besse későbbi nyelvészeti írásaira. Igen széles, bár kissé felszínes történelmi és irodalmi ismeretei - amelyekkel olyan szívesen dicsekedett leveleiben - ennél még jelentősebb részvételre is következtetni engednek. Természetesen hasonlóan nagy szerepet kell tulajdonítani Batsányi Jánosnak is, akinek a keze nyoma elsősorban az irodalmi részben és a műfordításokon látszik. Besse levelének második felében igen érzékletes képet adott a reformkori Pest-Buda felpezsdülő szellemi életéről. A nemzet történetének e méltán kiemelt korszaka szinte megelevenedik ezen a francia nyelvű kéziraton, amely a világot járt utazó szemével láttatja a modernizálódó magyar közéletet. Besse azonban nemcsak Nyugat-Európát ismerte jól, hanem a mesés Keleten is megfordult több ízben. A két eltérő civilizáció határmezsgyéjén elhelyezkedő magyarság sajátos fejlődésének kérdése szinte valamennyi korabeli honi értelmiségit élénken foglalkoztatott. A magyar nép eredetének rejtélye külö120
