Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 2. szám - Tóth Ferenc: Ógyallai Besse János Károly és a Mercure Étranger

tesítette: azét a kozmopolita értelmiségiét, akit magával ragad Párizs sokszínű forgataga. Ezért számomra Besse elsősorban a régi századforduló egyik tipikus átmeneti emigráns alakját képviseli.9

Számos francia és magyar könyvtár illetve levéltár gondos tanulmányozása után sikerült egy elég gazdagnak mondható dokumentációt összegyűjtenem erre az igen érdekes, ám napjainkra szinte teljesen elfeledett személyre vonatkozólag. A már ismert és részben publikált forrásokon1" kívül szeretném felhívni az olvasó szíves figyelmét néhány eddig ismeretlen információra, amely új megvilágításba helyezi ógyallai Besse János Károly franciaországi tevékenységét.

Besse 1799-ben lépett francia szolgálatba, ahol mint ügynököt - a korabeli szóhasználattal „ágens”-t - egészen Napóleon bukásáig különféle speciális feladatokra alkalmazták. A Francia Külügyminisztérium Levéltárában folytatott kutatásaim során felfigyeltem egy ügynöki dossziéra, amelyen Besse franciaországi álneve - vagyis „Charles Bérony” - szerepelt.11 Az ebbe található dokumentumok segítségével pontosan követhetjük Besse karrierjét egészen 1797-től 1815-ig. Megtalálható itt a Szicíliai Királyságban eltöltött katonai pályájának írásos emlékei, az útlevelei és legfőképpen a francia külügyi tárcához intézett különféle tárgyú levelei. E dokumentumok segítségével nemcsak hivatali pályájának, hanem részben intellektuális fejlődésének és irodalmi erőfeszítéseinek szakaszai is kirajzolódnak.

Besse korának egyik legjelentékenyebb nyelvtehetsége volt. A francia forradalom X. éve Messidor havának 13. napján keltezett levelében - vagyis 1802. július 2-án -, amelyben ügynöki kinevezését kérelmezte, így jellemezte saját képességeit:

Egyedül és elhagyatottan élek választott hazámban, kérem Miniszter Polgártársat, hogy méltóztassék kinevezni különleges ügynöknek. Hét nyelven beszélek és vannak összeköttetéseim a bécsi és a nápolyi udvaroknál, ismerem egész Németországot, Hollandiát, Poroszországot, Angliát és Olaszországot, politikai és irodalmi ismeretekkel is rendelkezem, és azt hiszem alkalmas lehetnék egy ilyen posztra, ami iránt igen nagy kedvem is lenne..}2

Régi álma volt, hogy valahol Magyarország közelében kapjon diplomáciai feladatot. Már a IX. évi Fructidor 22-i (1801. szeptember 9.) levelében így ajánlotta magát - egyes szám harmadik személyben! - a külügyminiszternek:

Alkalmas lenne egy levantei szigeten betöltendő posztra, különösen Korfun, ahol a görögön kívül olaszul ésszlávul (sic!) is beszélnek. Ha a Köztársaság érdekei is úgy kívánják, mint kereskedelmi megbízott ezen a szigeten kapcsolatba léphet Dalmáciával, Horvátországgal, Szlavóniával sőt Magyarországgal, valamint a Magyarországon élő honfitársaihoz hasonló szokásokkal rendelkező valamennyi néppel.13

Ugyanakkor a szülőföldjéhez, Magyarországhoz fűződő kapcsolatait is képes lett volna feláldozni az esetleg biztos állással kecsegtető francia állam- polgárság megszerzése érdekében:

118