Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 11-12. szám - MELLÉKLET - Írottkő Stúdió

V ÍROTTKŐ STÚDIÓ KÁROLYI TAMÁS Ahol esténként a színes fények gyúlnak (részlet) I/k Fél hét körül szálltam fel a buszra, hogy elinduljak a város felé. Azonnal találtam egy ülést az ablak mellett. Leültem, fülemre tettem a fülhallgatót, és elindítottam a walkmant. Kibámultam az ablakon, mi­közben felcsendült a zene. Az üveg másik oldalán ott volt a Falu. A busz lassan elindult a Fő utcán. Sehol egy ember. Az egyik kapu rácsa mögött kutya ugatott. Csak pár pillanatra láttam, hallani pedig egyáltalán nem hallottam a busz alapzaja és a Walkman miatt. Nagy, barna kutya volt. Majd feltűnt a Kocsma, a vele átellenben lévő oldalon a Templom és a Vegyesbolt. A bolt előtt ócska bicikli feküdt, bent tompán pislákolt a fény. A busz megállt. Az ajtó kinyílt, majd becsukódott. És elindultunk megint. Elfüg­gönyözött, lehúzott redőnyű házak, kapu­rács mögül ugató kutyák. A falak sárgák, zöldek, néha fehérek, esetleg barnák. Előt­tük járda és hosszú csatorna húzódik, benne földszínű a víz: előző nap esett. A házak legtöbbje egyszintes, de néhányuk - talán különcködésből - kétszintes. A legtöbb ablakban fonnyadt muskátli. A tetők szürkék és szürke fölöttük az ég is. Elértünk a Kultúrházig - ócska, omlott falú, egyszintes épület -, és a busz újra megállt. Ajtónyitódás, -csukódás, egy lö­kés, az ablakon túl a táj meglódul: úton vagyunk. A busz jobbra kanyarodik, balra a Falu egy másik utcája nyűik. Elfüg­gönyözött ablakok, lehúzott redőnyök, ugató kutyák, sárga, zöld, fehér és barna fa­lak, járda, csatorna földszínű vízzel, szimp­la vagy dupla szintek, szürke tetők ott is. Lassan kiért a busz a Faluból: jobboldalt házak, baloldalt a Temető. És mintha ez utóbbi csak az előbbi kicsinyített mása lenne: egyszerű kő-, vagy márványtömbök, hamis „reklámszlogenekkel" díszítve, né­melyik kisebb, másik melldöngetően na­gyobb, körülöttük méter magas a fű és a csalán, csak a sírhoz vezető pár kőkocka körül van megtisztítva a föld. Tisztességes kerítése csak az országút fele van, de arról is pattogzik már a festék. A Temető után még egy ház, akárcsak a többi, aztán vége a Falunak, láthatóvá váltak a szántóföldek, a távoli kékesen derengő hegyek, melyek felett a vastag felhőrétegen keresztül tom­pán átsütött a reggeli nap. Ekkor észrevettem, hogy nem szól a Walkman. Kimerült az elem. Levettem hát a fülhallgatót.

Next

/
Oldalképek
Tartalom