Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 2. szám - Jeney Lajos: Történet - tanulságokkal
már agyonkoptatott szöveget, hogy kérem szépen nekem holnap reggel Amerikába kellene utaznom. Reménytelen - gondoltam, most már a percek és másodpercek küzdelmét kell kibírni. És végre bejutottam. Az ígéret földjén a déleló'tti szigorú arcú ifjú hölgy állt, egy asztalon előtte négy-öt útlevél szélességű doboz, bennük rengeteg útlevéllel. Elvette a kis cédulkát és gyakorlott mozdulattal végigzongorázta a dobozokban lévő' útleveleket és még a korábbinál is hidegebb tekintettel közölte: sajnos nem találom, úgy látszik nem készült el. Kérem szépen, nekem azt mondta Ön déleló'tt, hogy ma meglesz. Kérem szépen, szíveskedjék még egyszer megnézni. A kissé csontos ujjacskák ismét gyakorlott mozdulattal rohantak végig a dobozok tartalmán, majd az utolsó előtti dobozban úgy fele táján az ujjak megálltak és egy útlevelet rántottak ki a sorból. Kérem kint ellenőrizze le a vízumát, jó utat kívánok, viszontlátásra, s másodperceken belül a fontos, most elbocsátó, korábban bebocsátó ember segítségével már kint is voltam a téren és meglehetősen meggyötörtén kerestem az útlevelemben a várva várt amerikai vízumot. Már nem is tudtam igazán örülni, de belém hasított a gondolat: most már aztán valóban repülök holnap Amerikába, „nyomás” a repülőjegyért és készülni, mert holnap utazok. (Ezt a történetet a Savaria Nyári Egyetem egy asztaltársaságának meséltem el, erősen tömörítve Felsőőrön és Heckenast János Ybl-díjas építész barátom ösztönzésére vetettem papírra. A címben ígért tanulságok levonását az olvasóra bízom.) 113
