Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 11-12. szám - MELLÉKLET - Írottkő Stúdió
ÍROTTKŐ STÚDIÓ II VERRASZTÓ TIBOR Egy aktuális limerick „Azannya, ez Günter Grass!" - sikkantott fel a fodrássz. „Nobel fejét apám bodorította ám! Óhajt egy dauert, Herr Grass?" Fiadzás születésnapra GRUBÁNOVITS ATTILÁNAK Ha majd leválok, mint a porckorong, s a lap hever tovább vízszintesen, elégedett leszek, ahogy te sem panaszkodsz majd: „Rugdal a vers-poronty." Pelenka jó ha lesz közelben és vigyázz, hideg ne érje, kis pocak könnyen meghűl, s te álmélkodsz. „Nocsak, mikor kezdődött e csúf hasmenés?" Tovább ragozni már fölösleges, szeresd, ahogy tüdődet és dohányt. Büfiztetésben légy mindig jeles és válts inget, ha véletlen lehányt. Állj sámlira, ha túl magasra nő... Nna, jól figyelj, mert most kipottyan Ő. KARÁCSONYI LÁSZLÓ Trimalchio utolsó lakomája Óha, ó, ki érkezik még, Mindenki ideért? Sóban aszalt kagylók, asztalunkra, S még inkább ti, karistolással teljesek, Kika kapun átjövet ordítoztatok! Kivájtatok faunfejes gyámkövet! A legszellemesebb közületek, szövőszékemen vette helyét,- elejét minden kínálásnak - veleje világa kihunyt egy villanásra, szóvirágból szirmot sem hintve elénk... hogy grimaszfeje a faunéhoz gurul-e, elválik... Amúgy alig hoz valamit ez az este, Ebbe nyugodjatok bele, Mint gyászos szolgahorda, ha parancsra némul a Mauzóleum körül, - bár tódulna bele a torra - De még csontlyukacsain át, nem bámul a koponyám! Kagyló, hal, tojás pompás rakatban,- akár az áldozati étkek, előttem valódiak, kupáink, szellem-lebíró párlattal teli, Fortuna szarujának, életerős kölykei! Tűzhelyem tűzforró, nem sületlenségeket ont... Hála Jupiternek! az anyafarkas alatt, tucatnyi fivér nyüzsög! • Minden ingóm tőletek függ eztán, Mintha Nárcisz adná tükrét... Ne éljetek vissza velük.
