Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 11-12. szám - Lagzi István: Magyarországi lengyel menekültek
A hadigazdálkodás következtében a bauxitbányákban is súlyos munkaerőhiány jelentkezett. Az Alumíniumérc Bánya és Ipar Rt. az elsők között igényelt lengyel bányamunkásokat, illetve olyan lengyel munkavállalókat, akik hajlandók voltak bauxitbányákban dolgozni. A Bakony hegységi bauxit- üzemekben 1943 első felében foglalkoztatott lengyel munkások száma meghaladta a 200 főt, később a létszám közel 700-ra emelkedett. Az iszkaszentgyör- gyi bauxitfeltáró munkálatok egy jelentős részét lengyel menekült - Ludwig Hubicki - irányította. A bauxitbányákban folyó munkavégzés mellett lengyel munkások jelentős számban dolgoztak a mosonmagyaróvári timfóldgyárban is. A gyárban dolgozók létszáma 1943-ban megközelítette a 200 főt. A munkabér segédmunkát végzők napi keresete 5-5 pengő, a szakmunkát (lakatos, ács, kőműves, mechanikus) végzők 6-7,5 pengő körül alakult. (A kvalifikált bányász napi keresete 5 pengő körül volt. A sághegyi kőbányában dolgozott lengyelek napi keresete - 1942 végén, 1943 elején - 5,60-6,80 pengő volt. A várpalotai bányákban dolgozott lengyel bányászok napi 5-7 pengős keresettel rendelkeztek. A források szerint a napi étkezés és szállásköltségek 2,50-3 pengőbe kerültek. A marhahús kilogrammját 3,60, a sertéshúsét 3,80 pengőért lehetett megvásárolni.) Az említett kereset az akkori átlagos munkásfizetés felső kategóriájába tartozott. A nyergesújfalui Viscosa gyár üzemeiben több mint 100 lengyel munkás tevékenykedett, több lengyel szakmunkás technológiai szempontból fontos beosztásban volt. A komáromi Lenipari Rt. telepein 1940 közepétől jelentős számú lengyel munkás dolgozott. Agyőri konzervgyárban, a budapesti (kőbányai) Polgári Serfőző és Szent István Tápszerüzem Rt. munkahelyein több mint 100 fő lengyel munkás dolgozott. A Kárpátalja Turjaremete község fűrész- és fafeldolgozó üzeme 20 főből álló lengyel munkáscsoportot foglalkoztatott. A tényleges munkaerőhiánnyal magyarázható az, hogy Keszthely városi villanytelepén is több lengyel szakmunkást találunk. Szár községben kútfúrási munkálatokon a Magyar Brown Boveri Művek Villamossági Rt. üzemei- ban és a Somogy megyei Mérnöki Hivatalban, a Balatoni Hajózási Rt. munkahelyein (műszaki beosztásban) is dolgoztak lengyelek. Keszthely környékén állami útépítésen 8 lengyel szakmunkás, a herceg Festetics uradalom - keszthelyi - Georgiconi Intézőségben 16 lengyel szakember „állandó napszámosként” dolgozott. A keszthelyi polgári táborból 1944. január elején 7 fő nagy- kanizsai MAORT-nál napi 16-18 pengős(!) bérért, többen Budapesten építkezéseken (havi 200 pengőért), mások a bakonycsernye-veszprémi államépítészeti hivatalban dolgoztak. Kötcse község tejüzemében 1944 márciusában napi 5 pengős keresettel ugyancsak találunk lengyeleket. A lengyel mérnökök közül többen kutatási területen tevékenykedtek. A mosonmagyaróvári mezőgazdasági főiskola, a kisalföldi Zöldmező Szövetség kísérleti telepén, az „Egyesült Izzó” villamossági gyárban, az Erdőbirtokos és Fakitermelő Rt. kísérleti faiskolájában, a Délkárpáti Kőolajfinomító Rt. laboratóriumában, a budapesti Repülőgépgyárban, a Magyar Kereskedelmi és Iparügyi Minisztérium német referatúráján, a Térképészeti Intézetben, konzervgyárakban, sportegyesületekben, könyvtárakban is találunk lengyel menekülteket. Az ország egyes területein élő lengyel munkavállalók fizetésében a kora1063
