Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 11-12. szám - Viola József: A bosszúálló (dráma)
kibír. Paraszt lánya. Az a nő, aki belehal a szülésbe, meg is érdemli. Degenerált. MENTŐORVOS: Nagyon félvállról veszi. Ha nem altatjuk el, akkor talán egy magyar anyával kevesebb volna. Minden gyermekszerető egészséges édesanya halála: veszteség hazánknak. Ne felejtse, kérem! LAJOS: Maga orvos? MENTŐORVOS: Igen. Miért? LAJOS: Azt hittem, honatya. BÁBA: De ember! Tudja maga egyáltalán, mi az, hogy szülni?! Még csak meg se csókolja a feleségét... LAJOS: Verejtékes az arca. Nem óhajtom lenyalni. MENTÓORVOS: Nahát, ilyen közönyt egy apánál! Nem gondolja, hogy virágot is hozhatott volna neki? LAJOS: Hahaha! Maga most megjátssza magát vagy ilyen Suber- nyák? És különben is nem neki, hanem nekije. ELSZÁNTHNÉ: Lalikám, mi van veled? LAJOS: Örülök, hogy fiam született. (Odalép az anyjához.) Hadd ném ezt a szerencsétlent, aki ha tudná, mi vár rá, visszamenekülne az anyja méhébe. Visszacsinálná a kilenc hónapot a... az apjáig. ELSZÁNTHNÉ: Hogy tetszik? (Elébe tartja a pólyásgyereket.) Ugye, milyen édes? LAJOS: Igen, nagyon milyen! Épp ezért tegyük meg vele a legjobbat, amit megtehetünk. Hadd vágjam a földhöz! (Ki akarja kapni a gyereket az anyja kezéből.) A többiek felszisszennek és közbelépnek. LAJOS: Most még nem tudja, hogy milyen gyötrelmesen gyönyörű az élet, amely mégis inkább gyötrelem, mint gyönyörűség. Ha a jövőbe látna, maga könyörögne, hogy fojtsuk meg őt, akár egy macskakölyköt. ELSZÁNTHNÉ: Lali! MENTŐORVOS: Ez őrült! BÁBA: Eressze el a gyereket! MARISKA: (az agyon) Kisfiam! ELSZÁNTHNÉ: Megölnéd a fiad? LAJOS: Fiam? Mért kell egy ilyen nyávogó csecsemőt birtokviszonyba hozni velem? Ezrek születnek és halnak meg e percben, hozzá hasonlók. Olyanok, mint a macskakölykök. Boldogan bambák. Ne legyünk hozzá kegyetlenek - emésszük el! MENTÓORVOS: Milyen apa maga? A gyerekért köteles feláldozni mindenét! LAJOS: Mindenét? Semmit. Legszívesebben kidobnám az utcára. Ha elpusztul, elpusztul. Ha nem: felneveli az élet! BÁBA: Nahát, ahogy maga neveli a gyerekét! Hallani róla. LAJŐS: Én kéremszépen, az élet szempontjait érvényesítem mindenben és sosem a gyerekét. MARISKA: Állandóan vered a Pistit! LAJOS: Az élet talán babusgat bennünket? MARISKA: De őt nem engedem. Nem engedek hozzányúlni egy ujjal sem. Őt én nevelem. MENTŐORVOS: Feküdjön vissza! BÁBA: Gazember! Hogy felizgatja a feleségét! ELSZÁNTHNÉ: Lalikám, tényleg... nem ismerek rád! LAJOS: Mióta ismernek rá az anyák fiaikra? Ajtó nyílik, Peti jön be. PETI: Csóklom! 965
