Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 11-12. szám - Viola József: A bosszúálló (dráma)
ajtóhoz óvakodik lábujjhegyen. Hallgatódzik egy ideig. Aztán megnyugodva visszamegy az asztalhoz. Leül, és közelebb húzza magához az asztalon levő tintatartót. Füzetben lapoz, ír.) ELSZÁNTHNÉ: Hát nekem nem elég hamar. Többször meg kellett állnom, amíg futottam, mert nem kaptam levegőt. Egész idő alatt téged láttalak magam előtt. A jajgatásod a fülembe csengett. A szörnyű görcs miatt még meg is fulladhatsz, gondoltam. Olyan tanácstalan volt a bábaasszony, mint aki most vezet le először szülést. Hogy mi volt ez veled! Még nem tértem magamhoz teljesen. MARISKA: Nem mondta meg az orvos? ELSZÁNTHNÉ: Nem. Lehet, hogy maga se tudta, és lesz, ami lesz alapon adta az injekciót. Hátha nem lakik itt a közelben a Bal- sayné, nem tudom, hogy mi lett volna ebből. MARISKA:^ Jó, hogy itthon volt a papa. Át lehetett ugrasztani a bábaasszonyhoz. PETI: (a másik szobában fennhangon olvassa egy könyvből) A Szamos vidékei. Fekvése. Ez a vidék északon a Tisza és az Iza folyóktól délnyugati irányban a Maros folyóig terjed... MARISKA: Rettentő volt az a görcs. Leálltak a tolófájások, és mégis alig tudtam lélekzetet venni. Azt mondják, hogy a másik szülés könnyebb. Hát nem úgy vettem észre. ELSZÁNTHNÉ: A bábaasszony megtett mindent, amit megtehetett. PETI: (m. f.) Hegyei elválasztják az Erdélyi-medencét a Nagy-Alföldtől... MARISKA: Hol itt masszírozott, hol ott. De a görcs csak addig enyhült, amikor abbahagyta a masszírozást, hogy pihenjen egy pillanatra, rögtön felerősödött. Lali mondott valamit? PETI: (m. f.) Vizei. Folyói a Szamos és ennek mellékfolyói, a Kis- Szamos és a Kraszna... ELSZÁNTHNÉ: Én segítettem vohia neki, nem engedte. Lali? Nem mondott semmit, csak annyit: jön. Már itthon kéne lennie. MARISKA: Jaj, de örülök, hogy nincs semmi görcsöm, sokkal jobban vagyok. Az az injekció... PETI: (m. f.) Aranyat, ezüstöt és ólmot bányásznak a Gutin-hegy- ségben... ELSZÁNTHNÉ: Azonnal^ segített. Látszott is rajtad. És máris ment minden, mint a karika- csapás. A méhlepényre se kellett soká várni. A mentő persze jöhetett volna hamarabb. MARISKA: Nem számít. Fő, hogy már túl vagyok rajta. És nem kellett elaltatni. ELSZÁNTHNÉ: Még csak az hiányzott volna! PETI: (m. f.) Híres az érmelléki bor. Kalotaszeg asszonyai hímzésekkel díszítik ruháikat... MARISKA: Mikor hozzák be már? Alig várom, hogy jobban megnézhessem magamnak. ELSZÁNTHNÉ: Ne izgasd magad. Rögtön behozzák. Csak hadd igyák meg előbb a kávét, amit a papa főzött. MARISKA: Ez az ő reszortja. Peti hol van? Tudja már? ELSZÁNTHNÉ: Hogy ne tudná! Ha láttad volna, hogy örült a kistestvérének! 963
