Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 10. szám - Lengyel András: "... az emlék, amelyet egy műveltség ellenállása jelent a világban"

aktualitása, mint minden veszteség beismerésének, az illúziótlan kimondásban, a jelenség néven nevezésében van. Lőrinczy Huba könyve a regényciklus értelmező olvasásán s az értelmező indirekt önmeghatározásán túl jórészt e kimondással jut el saját legmélyebb jelentőségéhez.

A Márai-alterego Lacta doktor és a Márait értelmező irodalomtörténész ugyanis egyaránt csak abban bizakodhat, hogy jiz emlék, amelyet egy műveltség ellenállása jelent a világban, él és nyugtalanítja az embereket. Jobban él és különösebben nyugtalanítja, mint minden, amit a kortársak csinálnak” (idézve: 150.).

Hogy azután ez az attitűd beleillik-e a ma éppen divatos áramlatokba, avagy éppen azoktól különíti el magát, nem elsődleges kérdés. Ezt - minden jel szerint - Lőrinczy Huba is jól tudja, s bár az e könyvében is manifesztálódó kényszerű különállásának aligha örül, önmagához igazodva nemigen tehet mást. Amit tehetett, azt megtette: írt egy jó könyvet. A többi már nem rajta múlik.

944