Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 10. szám - Sz. D. Szazonov: Végzetes évek
SZ. D. SZAZONOV* Végzetes évek KÉSZLET Hogy a Romániához való viszonyunkban beállt javulást véglegessé tegyük, az orosz diplomáciának ezirányú törekvéseire az uralkodó romániai utazásával kellett a koronát föltenni, válaszként Károly királynak néhány évvel korábban Petergofban tett látogatására. Mikor 1914 tavaszán Livádiában voltunk, fölhívtam Őfelsége figyelmét ennek az utazásnak parancsoló szükségességére, amelyre egy idő óta nem is gondolt, azon meggyőződése folytán, hogy Romániára nem mint független, hanem mint a hármas szövetségnek alárendelt államra kell tekinteni. Az uralkodó előtt kifejtettem, hogy milyen könnyen és kényelmesen valósítható meg a romániai utazás abban az időben, amikor az udvar Livádiában tartózkodik. A Krímről a cári család tengeri úton eljuthatott Cons- tanzába, ahonnan, ha a találkozásnak Bukarestben kellett lefolynia, már nem volt messze a román főváros. Még egyszerűbb lett volna persze, ha a látogatás magában Constanzában történik meg, ahová a román király és királyné rendszerint minden nyáron eljöttek. Az uralkodó érveimet meggyőzőknek ismerte el és néhány nap múlva megbízásából közöltem Bukaresttel, hogy a cár feleségével és gyermekeikkel meg akarja látogatni Károly királyt Constanzában. Kölcsönös megállapodás alapján a találkozást június 1-re tűztük ki. Én szárazföldi úton érkeztem meg Constanzába Petrodrádból, röviddel a császári „Standart” jacht befutása előtt és jelen voltam a kikötőben, mikor a király, a királyné és a trónörökös egész családjával ünnepélyesen fogadták a cári családot. A találkozás szíves és ragyogó volt, az ilyen esetekben szokásos kölcsönös bemutatásokkal, azután következett a csapatszemle, dísz^béd, meleg üdvözlőbeszédekkel és így tovább. Az uralkodó Bratiano miniszterelnököt, Károly pedig engem fogadott hosszú audiencián, amelynek folyamán őszinte örömét fejezte ki afölött, hogy a cárt és a cári családot vendégül láthatja. Miklós cárról azzal a különleges érzéssel beszélt, amellyel aggastyánok beszélnek náluk sokkal fiatalabb emberekről, ha vonzalmat éreznek irántuk. Ez az öreg, okos Hohenzollern, aki egy idegen és távoli ország trónján ült, nem minden büszkeség nélkül tekintett vissza hosszú uralkodására és azokra az erőfeszítésekre, amelyeket birodalma megszervezésére és kifejlesztésére * Szazonov, Szergej Dimitrijevics (1861-1927): orosz diplomata. 1910-16-ban külügyminiszter. Az Oroszország ós a többi antanthatalmak közötti szövetség híve; jelentős szerepe volt az I. világháború előkészítésében és kirobbantásában. A Németország és Oroszország közötti különbéke megkötésére irányuló törekvések előtérbe kerülése miatt 1916-ban lemondott. Az októberi forradalom után Franciaországba emigrált. 921
