Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / Különszám - Csikány Tamás: Vécsey Károly tábornok
CSIKÁNY TAMÁS Vécsey Károly tábornok 1849. október 6-án a magyar történelem e gyászos napján utolsónak végezték ki hajnácskó'i Vécsey Károly gróf honvédtábornokot, neki jutott osztályrészül az a megpróbáltatás, hogy mieló'tt rá kerül a sor, végignézze nyolc társának szenvedését és halálát. Miért éppen ő volt az utolsó, mivel „vívta ki” magának azt a haragot, hogy hóhérai még ezzel is büntessék? Talán azért, mert télé várták legkevésbé, hogy mindvégig kitartson a magyar ügy mellett? O, aki csak tolmács útján tudta intézni hivatalos levelezését, akinek édesapja, Vécsey Ágost cs. kir. altábornagy, valóságos belső' titkos tanácsos, kamarás, a Mária Terézia Rend lovagja, a magyar nemesi testőrség kapitánya és a 3. (Ferdinánd) huszárezred tulajdonosa volt, akinek családja mindig, minden körülmények között töretlenül szolgálta az uralkodó családot? Esetleg azért, mert 1848 októberében a 2. (Hannover) huszárezred parancsnokaként, a magyar függetlenséget felszámolni igyekvő október 3-i uralkodói manifesztumot semmibe véve tovább szolgálta hazájának ügyét és nem teljesítette a bánsági főhadparancsnok Temesvárra rendelő parancsát? Vagy talán azért, mert 1849 januárjában a felbomlástól mentette meg a bácskai sereget, amikor Lenkey János ezredessel és Baudisz József századossal távozásra késztette Esterházy Sándor tábornokot, a sereg parancsnokát, valamint Nádosy Sándor ezredest, a kormány megbízottját? Az ő parancsnoksága alatt e sereg megőrizte harcképességét és ezen állapotában vonult fel Szolnokhoz, ahol Damjanich János tábornok hadosztályával együttműködve március 5-én megverte az osztrák csapatokat. Az igazi ok valójában azonban az lehetett, amit az aradi törvényszék tárgyalásvezetői előterjesztésükben a következőképpen fogalmaztak meg: „... hadtestével megtámadni és ostromolni merészelt egy várat, amely magát semlegesnek nyilvánította, melynek helyőrsége kinyilatkoztatta, hogy a várat életével és vérével megtartja az uralkodónak. Temesvár romjai, a helyőrség és a lakosság hosszasan tűrt szenvedései és nélkülözései, a legénység veszteségei és oly sok derék tiszt halála bizonyítják, milyen erőfeszítéssel iparkodott a vádlott ezt a védőbástyát is kiragadni a cs. kir. hadsereg kezéből. Ezzel gyalázatot szerzett magának, kivívta az osztrák hadsereg megvetését, és emiatt az eljárás miatt bűne még súlyosabb mint a többieké, akiknek sorsában osztozik ...” Vécsey tehát azért lett a bűnösök között a legbűnösebb, mert irányította és mint láthatjuk kiválóan irányította Arad és Temesvár körülzárását és ostromát. E két vár - amelyek egyike, Arad, már 1848. október 4-én, a másik, Temesvár, az uralkodó már említett 1848. október 3-i manifesztumának hatásá610
