Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 10. szám - Sz. D. Szazonov: Végzetes évek
aki megőszült hajjal sem vesztette el költői hajlamát és szerette hallgatni a hullámok csobogását. Tekintettel a hölgyek jelenlétére, politikáról nem beszéltünk, de visszaemlékeztünk a múltra és terveket kovácsoltunk a legközelebbi jövőre. A királynő elmondta, hogyan vendégeskedett fiatal lány korában Oroszországban nagynénjénél, Jeléna Pávlovna nagyhercegnőnél. Ez a kiváló nő mély nyomokat hagyott maga után hazánk társadalmi és kulturális életében, a parasztok fölszabadítása ügyében való részvételével és az orosz tudomány és művészet irányában II. Sándor cár uralkodásának első felében tanúsított támogatásával. A nagyhercegnőről beszélve a királynő megnevezte ezen emlékezetes korszak néhány kiváló államférfiát, akiknek számára a Mihály-kastély szolgált társadalmi és szellemi központul és akik közül fiatalabb éveimben még személyesen ismertem néhányat. A jövőre vonatkozó terveket, amint egészen természetes volt, a királyi család fiatal tagjai kovácsolták, főként a trónörökösné, aki jellemző élénkséggel beszélte el, hogy az uralkodó és a császárné, legidősebb fiával együtt, őszre hosszabb tartózkodásra hívták meg Livádiába, amelyet éppúgy, mint az egész Krímet, nagyon szeretett. Ehelyett az utazás helyett 1914 szeptemberében két német hadihajó tört keresztül a török tengerszorosokon s azután bekövetkezett - megjelenésük a Fekete-tengeren - az odesszai kikötő és krími tengerpart néhány városának bombázása, vagyis a déli fronton is megkezdődött a háború, amely már több mint hat hete dühöngött Oroszország nyugati határain. Június 2-ának ugyanezen estjén Bratianóval és külügyminisztériumom irodavezetőjével, legközelebbi munkatársammal, Schilling báróval, aki hivatalos útjaimon mindig elkísért, Bukarestbe utaztam. Velünk együtt tért vissza Bukarestbe követük, Poklyevszkij is. Az alatt a két nap alatt, amelyet a román fővárosban töltöttem el, gyakran volt alkalmam Bratianóval beszélgetni, aki okos és rokonszenves, bár inkább kíváncsi, mint közlékeny embernek bizonyult. Noha első találkozásunk alkalmával éppen csak érinthettük a diplomáciai kérdéseket és ezért nekem is meglehetősen tartózkodónak kellett lennem, mégis képes voltam fogalmat alkotni a román kormány fejének személyes véleményeiről. Abból, amit Bra- tianótól hallottam, nem volt nehéz megállapítanom, hogy sikerült magát teljesen mentesítenie azoktól az előítéletektől, amelyek annyi éven keresztül nem egy honfitársát tették képtelenné az Oroszországhoz való közeledés hasz-öá- nak hidegvérű mérlegelésére, előre látva azon politikai eseményeket, amelyeknek kikerülhetetlensége évről-évre nyilvánvalóbb lett. Bratiano, véleményem szerint világosan átlátta, hogy az elaggott osztrák császár és a még gyorsabban vénülő Habsburg-Monarchia rossz szövetségesek a fiatal Románia számára, amely türelmetlenül várta azt a pillanatot, hogy az osztrák örökség jelentékeny részére való kétségtelen jogait bejelentse. Bratiano nagyon jól tudta, hogy hazája csak Oroszország segítségével kaphatja meg ezt az örökséget. Ezért remélhettük, hogy az orosz-román közeledés politikája támogatót fog találni benne és vele együtt sok más tekintélyes államférfiúban is, akik közül egyesek Bratianóval való vélemény-megegyezésből, mások a tőle való elmaradás félelmében nyújtottak volna nekünk segédkezet. Azok a benyomások, amelyeket romániai utam alatt szereztem, meghatározták Romániával szemben további politikánk menetét, amely ez időtől fogva nem tért többé el a megkezdett iránytól. Csak azt nem tudtuk, 923
