Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 10. szám - Jakabffy Imre: A pozsonyi hídfő
sérti a kis népek becsületét. Együtt kellett volna harcolnunk Hitler zsarnoksága ellen, fegyverrel a kézben, még ha le is győztek volna bennünket, mint Lengyelországot.” „Lengyelországot? - folytatta Polyak - szegény barátom, ha ezt a szerencsétlen lengyelek előre tudták volna, hogy Anglia és Franciaország, akik az ellenállásra buzdították őket, nem képesek gyors katonai segítséget nyújtani nekik, hidd el, ők is kompromisszumot kötnek Hitlerrel. Átadták volna neki Danzigot és a Korridort, és Lengyelország többi része nyugodtan élhetett volna tovább, úgy mint Szlovákia.” ,Hitler nem elégedett volna meg Danziggal és a Korridorral, - mondta János - használni kívánta volna a lengyel katonai támaszpontokat a német „élettér” kiterjesztéséhez kelet felé.” „És aztán - válaszolta Polyak - Hitler tőlünk is kérte a katonai támaszpontok használatát. Kérte a német csapatok szabad átvonulását Lengyelország felé. Azonkívül kérte néhány kisebb szlovák egység együttműködését. Nagyon nem szívesen, de belementünk. A német hadsereg akkor is átvonult volna rajtunk, ha visszautasítjuk. Hitler Szlovákiát legyőzött ellenségként kezelte volna és eltiporta volna, mint a lengyeleket. A szlovák kormánynak nem volt joga kis népét ennek kitenni akkor, amikor semmilyen hatalom a világon nem jött volna segítségére.” He igenis, miniszter úr, - vetettem ellen - a leigázott Lengyelország meg van róla győződve, hogy a nyugati hatalmak segítségükre jönnek és felszabadítják őket, hiszen ezt ismétli a londoni rádió nap mint nap, Churchill ígéretére hivatkozva.” Polyak sajnálkozó tekintettel nézett rám és így felelt: „Sajnos a nyugati hatalmak sohasem lesznek képesek felszabadítani Lengyelországot. Ha meg tudnák tenni, én volnék a legboldogabb. Franciaország inváziója után, most már csak Anglia tud Hitlernek ellenállni.” Közbevetette János: „Mindennek ellenére hiszek a nyugati hatalmak győzelmében, Amerika csatlakozni fog Anglia küzdelméhez, ahogy ezt 1917-ben is megtette. És a két világhatalom együtt fogja megnyerni a háborút, felszabadítja Lengyelországot és Csehországot. És Szlovákiát is, amelyet önálló szlovák államnak neveznek, de valójában nem önálló, hiszen mindenben azt kell tennie, amit Hitler mond és akar.” Az 1940-es év nyarán a két diktátor szerette volna befejezni az előző évben megkötött paktum szerinti területi osztozkodást. Sztálin csapatai június végén, „minden külön értesítés helyett” besétáltak Beszarábiába és Észak- Bukovinába. Hitler pedig a német hadsereg szabad elvonulását kérte a magyar kormánytól Románia kőolajvidékei felé, a közbeeső Szlovákia szolgálat- készen felajánlotta az odavezető utak használatát, amely a pozsonyi hídfőt is érintette. Minthogy a magyar kormány nem volt hajlandó a német csapatokat területén átengedni, megindult Hitler részéről a puhítás-zsarolás váltogatása mind a magyar, mind a román kormány irányában, amelynek tétje egyetlen szóban fejezhető ki: Erdély! Az Államtudományi Intézetben ez az 1940-es nyár július elejétől augusztus végéig a szakadatlan munka jegyében telt el. Rónai András igazgatása alatt, de Teleki Pál intenciói szerint román referensi tevékenységemre 899
