Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 10. szám - Jakabffy Imre: A pozsonyi hídfő
A dél-afrikai Jan Smuts tábornok, a bur háború egykori hőse - Lloyd George brit miniszterelnök megbízásából - Budapesten járt 1919-ben (Kun Bélával is tárgyalt), útban hazafelé Prágában megállt, április 7-én megbeszélést folytatott Masarykkal a szlovák-magyar határ igazságosabb kijelölésének a lehetőségéről. Smuts jelentése szerint Masaryk nemcsak megértéssel és jóindulattal hallgatta fejtegetéseit, hanem kifejezetten kívánatosnak tartotta a tervezett határ bizonyos mértékű szinkronizálását a nyelvietnikai választóvonallal. Kijelentette, hogy a Dunától északra elterülő és magyarok lakta területekről jobban szeretne lemondani, és a cseh határt annyira északra tolni, hogy ez az egész etnikailag magyar terület Magyarországnál maradjon”. Ennek fejében egy kisebb hídfőállás kialakítását kérte Pozsonnyal szemben, a Dunától délre. A Smuts-jelentésben foglaltakat Benes úgy interpretálta, hogy a „tábornok úr” alaposan félreértette azt, amit Masaryk mondott, ugyanis egyes pártok Csehországban azon a véleményen vannak, hogy a Csallóközt el lehetne cserélni egy kis enklávéra Poszonnyal szemben. Hihetetlen bőbeszédűséggel, saját véleményeként Benes azzal állt elő, hogy a dunai hajózás érdekében Csehszlovákiának a jövőben feltétlenül szüksége lesz a Csallóközre, hogy az új állam nagy területen juthasson ki erre a fontos nemzetközi víziútra. A „szláv korridor” elvetésének ellenértékeként a nagyhatalmak képviselői beleegyeztek abba, hogy a Csallóköz Csehszlovákiához kerüljön. A „szláv korridor” utópisztikus tervét még itt-ott megismételgették sajtóban, iskoláskönyvekben, történeti atlaszokban, így H. Kuífner tanár hírhedt pánszláv ihletésű térképén is, amely a lausitzi szorboktól Triesztig, Klagenfurttól Budapestig és Szófiáig képzelte el a jövendő csehszlovák-jugoszláv birodalmat. 1919. június 29-én Versaillesben megkötötték a békeszerződést a szövetséges hatalmak és Németország között. Ausztriával 1919. szeptember 10-én Saint-Germain-en-Laye-ben írták alá a béke diktátumot, ezzel Ausztria hivatalosan lemondott tartományairól, amelyeket ténylegesen 1918 novemberében vesztett el. A korridor tervét a háború befejezése után újra felelevenítették, sőt 1919 decemberében megvalósítása céljából Benes fegyveres segítséget is ajánlott a szerbeknek. A békekonferencián azonban Nyugat-Magyarországnak Csehországhoz való csatolását egyedül csak Franciaország támogatta, így végül is létrejött egy új osztrák tartomány, Burgenland, de a korábban Ausztriának ígért Pozsonyligetfalu nélkül, amit - mint Pozsony város tartozékát - Csehszlovákia kapott meg. A többi, volt magyarországi területet, így a sokat vitatott Csallóközt is, a trianoni békeszerződésben, 1920. június 4-én juttatták véglegesen az újonnan létesített Csehszlovákiának. Trianontól - Komáromig A pozsonyi hídfő történetében a trianoni határok véglegessé tétele Csehszlovákia szlovák részében, azaz Szlovenszkóban, majd Szlovákiában azzal járt, hogy a fővárosi igénnyel fellépő településnek, Pozsonynak, a Duna által elválasztott déli külvárosa lett Pozsonyligetfalu, szlovák nevén 894
