Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 10. szám - Kolozsvári Papp László: Kleothéra története
szén... a Kleothéra történetéből visszanézve rendezó'dik csak el ennek a létezésnek minden eleme... Én csupán a kérdéseket teszem föl, a válaszokat igazából nem ismerem, a válaszok nem orvosi válaszok, úgy még csak-csak... Izé... na mindegy!... Ez a gazdag ember, aki mindent megengedhet és meg is enged magának, ami pénzért csak kapható, egyre kielégítetlenebbé válik... Szüksége volna a havi, aztán a heti, végül már a napi gyűlölködés-adagra, mint kokainistának a dózisra, hogy felszínen tartsa magát!... Dehát ugyanerről a tőről fakad benne a jótékonykodás is! Iskoláknak, alapítványoknak juttat el összegeket. Valahogy azonban, hamu alakjában minden visszahull a fejére... A Zápolya utcai titokgyülekezet fölkelti a rendőrség figyelmét, joggal, hiszen a mi Gizi Gézánk, derék századeleji homoszexuálisunk kései leszármazottai környékezik meg ott a hamvas ifjúságot... S noha Tihamérig el sem jut a nyomozás, amikor tudomást szerez a dologról, megharagszik a városra, amiért nem homoszexuális, őrjöngve nevezi a mit sem sejtő lakosságot - ez a mit sem sejtés, ez is súlyos vétek! - tarka marhának, falu bikájának! A Kismester utcában a titoktudók református hitegyletté korcsosulnak, épületes történeteket olvasnak fel, templomi zenét hallgatnak, kórust szerveznek... Pedighát a pénzt arra kapják, hogy a tanokat hirdessék. Hogy a tanok hirdetésének útjában leküzdhetetlen akadályt vet a tanok hiánya, azt csak mi gondoljuk! Én például sose bukkantam rá semmiféle tanra, hitre, igére. Ráleltem viszont csodálatos zűrzavarra abban a tihaméri térben, ahol ezeknek a helye ki volt jelölve. A pszichológus arra való, mondhatnátok, hogy az ilyesmit kipiszkálja a páciensből, és összerakja, mint képeskockából a Piroska és a farkas-1. Drága barátaim, kudarcot vallottam! Hiszen a nagyzási hóbortot bőven ellensúlyozta a cincogó kisebbségi érzés, az üvöltést a gyávaság. A gyűlölködés permanenciája a szeretet szomjat... Nem tudom... értitek...? A világnak egyre kitartóbban való durcás hátat fordítás azt a követelést, hogy a világ fogadja el az embert. S ha a világ a maga közönyös forgásában tesz is ilyen gesztust - mindig tesz, mindenki felé, ennyi esélyt mindenkinek ad; hogy ki mennyire képes felfogni és kihasználni ezeket a tovaszökkenő gesztusokat, annyira lesz boldog, s a szerkesztő úr csak ne mosolyogjon gúnyosan, ezt a lelki kétszerkettőt nem lehet elégszer elmondani... izé... hol is tartottam? -, tehát a világ ad is esélyt a boldogságra a mi Tihamérunknak, azt a világ bánja. Goldberger Tihamér egyre nehezebben megszerezhető nőkkel elégítgeti ki a becsvágyát és tartja nyitva a sebeit. Elképzelhető-e nehezebben meghódítható asszony - igen, uraim, féijes, gyerekes asszony, mint Kleothéra, egy magyar történelmi család sarja egy női fodrászsegédből fölívelő homoncu- lusnak, akire egyszerűen rá van írva, igen uraim, akiről évek múltján is lerí, hogy csak fodrász?! És mivel a történetet két forrásból is ismerem, igen részletesen Kleothéra mesélte el, akit évekig... ööö ... kezeltem, most is páciensem, s Goldberger Tihamér is elhencegett vele, engedjétek meg, hogy a szerintem legvalószínűbb, harmadik változatot meséljem el. Tihamér bejáratos a jobb társaságokba, egy ideig képviselő szeretne lenni, de attól eltanácsolják, mondván, a politikához tartósabb idegek kellenek. Üzletemberek közt azonban dominó, jó érzékkel tőzsdézik, helyez ki pénzt, s jut hozzá meghívókhoz arisztokrata körökben. A nem túl gazdagoknál. Vagy inkább az elszegényedetteknél... Kleothéra gyakran jár Kolozsvárra, rokonai élnek itt, s mint független természetű asszony, magányosan. És persze 877
