Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 10. szám - Ferenczy Erika: Forradalmi Etűd(ök)
mondataiból kihámozhattam valami üzenetet. Egyfajta nemzeti érzés talán a vele való találkozások után kezdett eró's lenni bennem; hogy Magyarország mennyire nem független, és hiába leszünk szakemberek, búra alatt tartanak bennünket. Azt, hogy Magyarországon polgári fejló'dés nincsen, talán soha nem is lesz. A másik ilyen pont a Nagy Imre-féle gondolatkör volt. Éreztem, éreztük, hogy mind az iparban, mind pedig a tudományos területeken „elnyomottak” vagyunk, és ugyanabban a lelki tusában élünk, mint az íróink, s a legtöbb értelmiségi. A magyar értelmiséginek akkor tulajdonképpen csak az a szerep jutott, hogy a rendszert kiszolgálja. Egyre sűrűbbek lettek a gyűlések az egyetemen, és a résztvevőit köre is egyre bővült, szélesedett. Elsősorban a város lakóival, aztán a megye lakóival; mert hiszen az egyetem centrum volt, és ők érdeklődve hallgatták az egyetemisták vitáit, sőt egyre bátrabban hozzá is szóltak. Ilyen körülmények között érkezett el 1956 októbere. Nem is tudom rekonstruálni és szinte megérteni sem, hogy ért el bennünket, olyan váratlan volt. Nemcsak a fiatal, de az idősebb oktatók közül is sokan csatlakoztak az egyetemi ifjúsághoz. Bizonyos pontokat állítottunk össze. Valószínűleg október 23-án, a pesti egyetemisták tizenhat pontjával egy időben napvilágot látott a „Veszprémi 20 pont”. Sokszorosított példányai október 25-én, Péten, már közkézen forogtak a tüntetők között, s október 26-án a fóllázadt várpalotai bányászok már telefonon jelentették be a veszprémi egyetemistáknak, hogy csatlakoznak követeléseikhez. Dunántúl, elsősorban Nyugat- és Dél- nyugat-Dunántól számos helységébe is eljutott az „56-os Veszprémi 20 pont”. Érdemes felidézni. Felolvasom: Felhívás! A Veszprémi Vegyipari Egyetem megalakult MEFESZ szervezete egyetértve az ország összes egyetemeivel és főiskoláival, országunk demokratikusabb fejlődésének meggyorsítása érdekében egész népünk elé az alábbi követeléseket tárja: 1. Független, semleges Magyarországot, önálló nemzeti külpolitikát, önálló gazdaságpolitikát. 2. Nagy Imrét a legfelsőbb állami vezetésbe. 3. A békeszerződés értelmében a szovjet csapatok 1957. január 1-ig vonuljanak ki. 4. Az országgyűlés külügyi bizottsága vesse fel a dunai konföderáció gondolatát. 5. Követeljük március 15 nemzeti ünneppé, október 6 nemzeti gyásznappá nyilvánítását, a Kossuth-címer visszaállítását. 6. Szovjet-magyar barátságot, a teljes egyenjogúság alapján. 7. Követeljük az általános emberi szabadságjogok legteljesebb biztosítását, az Alkotmány betartását. Abszolút tájékoztatási és sajtószabadságot. 8. Minden 18 éven felüli magyar állampolgárnak útlevelet Keletre és Nyugatra. 851
