Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 9. szám - Hauber Károly: Történelmi tudat az epika tükrében

varházakba visszavonult nemesség hétköznapjait mutatja be, ám az írók egyként vallják: a fővárosnak ismét társadalmi központtá kell válnia.

Elsősorban a herderi fogantatású népiesség s a regionalizmus segítette dualizmus kori íróinkat abban, hogy a délszlávokról alkotott képük eltérjen a politikáétól - summáz a másik dolgozat. Az előbbi hatása érhető tetten Mikszáth Tót atyafiak című kötetében s Jókai regényében, a Szegény gazdagokban, az utóbbi ihletését pedig főként Papp Dániel s Gozsdu Elek műveiben szemlélhetjük. Feltűnő egyébként a horvátok ábrázolásának hiánya (csupán egyetlen alkotás, Tormay Cécile 1911-ben írt Emberek és kövek között című regénye játszódik Horvátországban), ami arra vezethető vissza, hogy kevés írónk nevelkedett ezen a vidéken. Annál több mű szól a Bácskában s Bánáton élő szerbekről. Alkotóink bemutatják népszokásaikat (pl. Jókai: De kár megvénülni). Jellemüket haragtartónak s bosszúállónak festik (pl. Papp Dániel: Szállási Rómeó). Újgazdagjaik asszimilációját, a nemesség mentalitásához való alkalmazkodását Herczeg Ferenc és Hunyadi Sándor ábrázolja hitelesen.

A második négy tanulmányról immár csak címszavakban. Távolról kapcsolódik az előzőekhez a Beöthy Zsolt 1875-ös regényéről s Mikszáth írói névadásáról szóló tanulmány. A Kálozdy Béla című mű mindenekelőtt azért érdemel figyelmet, mert a főhős életének kisiklását akaratgyengesége okozza, s alakjával az író a következő évtizedekben gyakran ábrázolt dzsentri-problematikát előlegezi meg. Mikszáth alig él beszélő névvel s a nevek hangzásában rejlő lehetőségeket is ritkán aknázza ki - hangsúlyozza a másik írás -, „fő erősségét az egykorú - közel egykorú névadási konvenciók meg a nemesi famíliák kitűnő ismeretében jelölhetjük meg. Történeteinek hitelességét nagyban fokozta ezzel, a nevek légkört, társadalmi-nemzetségi hátteret, földrajzi díszletet varázsoltak hordozóik mögé.” Grillparzer Urának hű szolgája című szomorújátékát hasonlítja össze Katona József tragédiájával a Bánk bán - osztrák tükörben című dolgozat. Szemben az utóbbival, az osztrák klasszikus Bánk bánja a lojalitás mintaképe, amit ráadásul sem lélektanilag, sem eszmeileg nem okol meg Grillparzer - mutat rá Nagy Miklós. Magyarországi népszerűsítését éppen ezért célszerűbb volna „a magyar vonatkozásokkal teli, s eddig le nem fordított Ottokár király szerencséje és bukása tolmácsolásával, színpadra állításával megkezdeni”. Fodor András: A Kollégium című naplóját mutatja be az utolsó írás. Kiderül, a megszüntetéséről hírt hozó jegyzetek hitelességéhez nem férhet kétség, annál is inkább, mert az kommentálja őket, aki maga is tagja volt hazánk egykor legszínvonalasabb felsőoktatási intézményének, az Eötvös Collégiumnak.

Terjedelmében kicsi, feldolgozott anyagát, felismeréseit s következtetéseit tekintve azonban rendkívül gazdag és tanulságos Nagy Miklós tanulmány- kötete. Rá is illik az a bibliai párhuzam, amellyel ő zárja Mikszáth-dolgozatát: „Úgy jártunk, mint az Ószövetségben Saul, aki elindult, hogy megkeresse apjának nőstényszamarait, s egy királyságot talált”.

(A Magyar Irodalomtörténeti Társaság kiadása, Bp. 1997.)

848