Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 9. szám - Hauber Károly: Történelmi tudat az epika tükrében
HAUBER KÁROLY Történelmi tudat az epika tükrében NAGY MIKLÓS: KLIÓ ÉS MÁS MÚZSÁK Kereken tíz írást gyűjt egybe a Magyar Irodalomtörténeti Társaság kiskönyvtárának 14. darabjaként megjelent szép kiállítású karcsú kötet. Ama tanulmányainak nagy részét adja közre itt Nagy Miklós, amelyek 1987, Virrasztók című gyűjteményének kiadása óta készültek. Az új dolgozatok szemlélete s módszere ismeró's a neves irodalomtörténész korábbi könyveiből. Tudtuk eddig is: Nagy Miklós a múlt század literatúrájának egyik legjobb ismerője; nemcsak a jeles alkotók (mindenek eló'tt Jókai és Kemény) életművében mozog otthonosan, de könnyedén tájékozódik a kisebbek oeuvre- jében is, nem beszélve a kor irodalmi életéről, társadalmi-szellemi viszonyairól. Az sem volt kétséges: műveiben nem meglepő' hipotézisek látványos bizonyítására vállalkozik, hanem látszólag szerényebb célokat tűz ki, s azokat meg is valósítja, mégpedig úgy, hogy az argumentáció egyszerre árulkodik a fölkészült filológusról s az érzékeny műértó'ról. Ezt kapjuk most is. Módosulás, változás legföljebb a témaválasztásban figyelhető' meg. Ezúttal nem egy vagy több alkotó a könyv főszereplője, hanem inkább egy epikai műfaj, a történelmi regény, s néhány fontos mentalitástörténeti kérdés: így pl. íróink Kossuth-képe, a későromantikus magyar regény társadalom- és nemzetfelfogása vagy az, hogyan vélekedtek múlt századi íróink a szerbekről és a horvátokról. A történelmi regénnyel két tanulmány foglalkozik. Az első Kemény Zsig- mondot veti egybe a műfaj négy nyugati klasszikusával: Walter Scott-tal, Victor Hugóval, Prosper Merimée-vel s Alfred de Vignyvel. A dolgozatból kiderül, Kemény elsősorban a nagy skóttal rokonítható. Mindketten vallják a források, a történelmi hűség fontosságát (de a szükséges anakronizmusét is), közösek abban, hogy nem történelemformáló alakokat állítanak a cselekmény középpontjába, s egyként elutasítják a nyelvi archaizálást. Felvillantja persze a különbségeket is Nagy Miklós, aki szerint a tanítvány esztétikai érték szempontjából túlszárnyalta mesterét. Számos tekintetben hozzájuk csatlakozik történelmi trilógiájával Móricz Zsigmond - tudjuk meg a Tündérkert és a történelem című dolgozatból -, bár ő a nagyobb összefüggéseket, a politika európai kontextusát alig ábrázolja, mert közvetlen emberi viszonylatokban kívánja megragadni a históriát. E tanulmány legnagyobb érdeme a sokat vitatott Tündérkert autentikusnak 846
