Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 9. szám - Molnár Miklós: Szöveg, keresztül - kasul
Első publikációja Edmund Husserl A geometria eredete című művének fordítása, hosszú kritikai bevezetéssel (Párizs, 1962). Ezt követte - többnyire magyarul adjuk meg a címeket, bár szinte egyik sem olvasható magyarul -A hang^ és a jelenség: Husserl jelentéselméletének bírálata. Az írás és a különbség esszéket tartalmaz, többek közt Hegelről, Freudról, Heideggerról, Antonin Ar- taud-ról, Georges Bataille-ról, Michel Foucault egyik könyve kapcsán a cogitóról és az őrület történetéről ír. A Grammatológia 1967-ben jelent meg. A disszemináció című szöveggyűjtemény - három esszé kollekciója (Platón patikája, A kettős szeánsz és A disszemináció, valamint A könyvön kívül című szöveg az előszavakról) - első mondatában ezt írja: „Ennek (tehát) nem kellett volna könyvnek lennie.” Újabb könyvcímek: A filozófia határmezsgyéi; Pozíciók (három interjú); Lélekharang (Glas) - Derrida ezidáig legnagyobb vállalkozása; A frivol archeológiája; Sarkantyúk - Nietzsche stílusai; Az igazság a festészetben; A levelezőlap Szókratésztől Freudig és tovább; A filozófiában újabban lábrakapott apokaliptikus hangnemről; Otobiografiák -Nietzsche tanítása és a tulajdonnév filozófiája; Kikészítések; Schilbboleth; Ulysse gramophone - Két szó Joyce-ért; Limited Inc.; Hadban álló értelmezések: Kant, a zsidó, a német; Kórusmű (Peter Eisenmannal közösen alkotott építmény a párizsi Vil- lette-parkban); Körülvállomás stb. stb. stb. Munkásságában arra törekszik, “hogy túlhaladja az európai bölcselet „logocentrikus” kereteit. A fallogocentrizmus szerinte „nem filozófiai vagy történelmi tévedés, amelybe a Nyugat vagy akár a világ filozófiájának története várakozásokat meghazudtolva, patologikus módon beleesett, hanem szükségszerű mozgás és struktúra, ezeknek azonban szükségszerűen megvannak a maguk határai.” A meghaladási kísérlet nem azt jelenti Derrida gyakorlatában, hogy „hátat fordít a filozófiának (aminek legtöbbször rossz filozófia a végeredménye), hanem bizonyos módon (újra)olvassa a filozófusokat” - vagyis radikális kérdésekkel illeti például Platón, Descartes, Hegel, Nietzsche, Freud, Husserl, Heidegger szövegeit. Eközben törlésjel alá helyezi a metafizika történetét („amely, a preszokratikusoktól Heideggerig, mindig a logosznak tulajdonította az igazság eredetét”); e törlésjel alatt eltörlődik az érzékfólötti jelölt jelenléte, miközben mégis olvasható marad; leromlódik, de közben láthatóvá teszi magát a jel eszméjét: ez az a szükségszerű írásfortély, amelynek segítségével az írás tudománya, a grammatológia ki próbálja tapogatni „a jövendőnek már a jelenben, a tudás berekesztődésén túl megmutatkozó, elkerülhetetlen világát”. Grammatológia című értekezésében - az újabb dekonstrukciós szövegelemzéseknek ebben az „alapművében” - Jacques Derrida az írás történetének újraírására tesz kísérletet: kijelöl bizonyos történelmi támpontokat, és néhány kritikai fogalmat {nyom, különbség, tartalék, differancia) javasol. Mindazoknak a jelentéseknek a de-konstrukcióját - nem lerombolását, hanem rétegekre bontását - hirdeti meg, amelyek forrása szerinte a logosz forrásában, a jelenlét metafizikájában (jel-en-lét) lelhető. (Teljes kutatási terület itt az írás, nem csupán a szorosan vett grafikai jelhordozásra terjed ki.) Dekonstruálva a jelenlét metafizikájából táplálkozó időszemléletet, illetve az egyaránt ebben az időszemléletben gyökerező fenomenológiát és strukturalizmust, ki próbálja szabadítani az írást a másodlagosságból, beszéd 833
