Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 9. szám - Henri Troyat: Raszputyin és Lenin

ládát. Előkerül a koporsó; kinyitják. A megfeketedett arcú holttest láttán a Duma állandó bizottságának Kupcsinszkij nevű küldötte arra a belátásra jut, hogy a tetemet le kell önteni benzinnel, és azonnal el kell égetni. Hatalmas láng csap a magasba. A halotthamvasztás a környéken levagdosott fákból rögtönzött máglyán hat órát vesz igénybe. Raszputyin hamvait szétszórják a négy égtáj felé. Kupcsinszkij március 10-ei keltezéssel jegyzőkönyvet vesz fel, s mindenki aláírja, aki jelen volt a hamvasztáson. A cárné ebben a szent­ségtörő halottégetésben annak bizonyítékát látja, hogy Raszputyin csakugyan vértanú volt, aki méltó a jövendő nemzedékek tiszteletére. A cár és családja pillanatnyilag Carszkoje Szelóba van bezárva, néhány hűséges hívük társaságában. A foglyoknak tilos kapcsolatot tartaniuk a külvilággal, levelezésüket is ellenőrzik. Mindamellett sétálhatnak a park egyik falakkal elkerített és katonákkal őrzött részében. Kerenszkij időnként felkeresi őket, és jeges udvariasságot tanúsít. Miklós szemében azonban van egy nagy erénye: végig akarja küzdeni a háborút a szövetségesek oldalán. Azzal az ötlettel szemben sincs ellenvetése, hogy a cári család külföldre távoz­zon. Anglia látszik legalkalmasabbnak a menekülés célpontjául, hiszen Miklós unokatestvére V. Györgynek. Ám a londoni kormánykörök attól tartanak, hogy zavargások törnek ki a munkásság között, ha az excár brit földre teszi a lábát. Különben is a cárné német származású. A forradalmi propaganda szerte Európában a nép ellenségeiként festette le őket. Maradjanak csak saját költ­ségükre és veszélyükre abban az Oroszországban, melyet olyan kevéssé értet­tek meg és olyan rosszul kormányoztak! A Zürichben lévő Lenin ujjong. Gyönyörűen korhad az egész rendszer. Ke­renszkij, aki nemrég vette át a jámbor Lvov hercegtől az ideiglenes kormány vezetését, nem sok vizet zavar. Hiába buzdítja a katonákat a háború folytatására, óbégatásait eleresztik a fülük mellett. A petrográdi lázadók leg­kisebb fenyegetésére azonnal behúzná fülét-farkát. Eljött a pillanat, gondolja a bolsevik pártvezér, hogy visszatérjek szülőföldemre, és bevégezzem a rend­szer szétbomlasztását. Tárgyalásokat kezd a német császár berni képvise­lőjével. Könnyedén megkapja az engedélyt, hogy a feleségével és tizenhét har­costársával Oroszországba utazzon egy különvagonban, Németországon ke­resztül. Három célja is van: megbuktatni Kerenszkij túlzottan liberális klikk­jét, bevezetni a szovjetek diktatúráját, és a lehető leggyorsabban különbékét kötni. Petrográdba érkezésétől, 1917. áprilisától kezdve, ahol pártjának tagjai győztes hadvezérként fogadják, egymást követik az ideiglenes kormány elleni tüntetések. Július elején a bolsevikok népfelkelést próbálnak kirobbantani, hogy markukba kaparintsák a hatalmat. De az előtte foganatosított házku­tatások és letartóztatások során őrizetbe veszik a vezetők legnagyobb részét, kis híján Lenint is letartóztatják, álruhában menekül a fővárosból, és Finn­országba szökik. Kerenszkij a bolsevikok újabb felforgató akcióitól, illetve a monarchisták erőszakos visszatérésétől tart, s ezért jobbnak látja a cári családot a szibériai Tobolszkba küldeni. 1917. augusztus 1-jén vonaton távoznak Carszkoje Szelóból. Tyumenyben három hajó várja őket, fedél­zetükön haladnak a Tobol folyón lefelé. Augusztus 5-én a kis hajóraj elhalad Pokrovszkoje falu mellett is, ahol egykor Raszputyin bölcsője ringott. A sztarec háza módos küllemével és óriási méreteivel tűnik ki a többi parasztház közül. 825

Next

/
Oldalképek
Tartalom