Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 9. szám - Henri Troyat: Raszputyin és Lenin
HENRI TROYAT Raszputyin és Lenin* Raszputyint a halál sem tudja elnémítani. Bár sírba szállt, továbbra is nyugtalanítja a lelkeket. Még azok is, akik örömmel fogadták kimúlását, egyre- másra azt mondják magukban, hogy gyilkosainak talán mégse volt igazuk. A baloldalon attól tartanak, hogy e botrányforrás felszámolása ragyogó ürügytől fosztotta meg a liberálisokat a rendszer elleni támadásaikban. A jobboldalon pedig úgy ítélik meg, hogy a kivégzés nemtelensége rossz fényt vet azokra az előkelő' személyiségekre, akik az egészet kiagyalták. Aljasságuk és becstelenségük annak az embernek méltó társává teszi őket, aki ellen akcióba léptek. Hiába oly előkelő a nevük, a kezük bemocskolódott, s fikarcnyival se érnek többet, mint az áldozatuk. Nem hogy nem mosták tisztára az uralkodó párt, hanem bemocskolták egy muzsik vérével. S ami még súlyosabban esik latba: nem elég, hogy elkövették a gaztettet, hanem kihasználták, hogy rokonai a cárnak, s büntetlenséget követeltek. II. Miklós túlságosan gyönge volt ahhoz, hogy eleressze a füle mellett a könyörgésüket, és leállíttatta az eljárást. Oroszországban eszerint kétféle igazságszolgáltatás létezik: egyik a kisemberek, másik az arisztokraták számára. Ha a gyilkosok bűnösek, mert lemészároltak egy védtelen embert, az uralkodó még bűnösebb, mert nem büntette meg őket. A családi megfontolásokat a törvények iránti tisztelet elé helyezte. Többé nem tekintheti magát a nemzet atyjának, csupán egy kaszt oltalmazójának. - De nem az volt-e uralkodásának kezdete óta? - kérdezik a szkeptikusok. Sokan vélik úgy, hogy Raszputyin halálával nem csupán Őfelségéiket érte sérelem, hiszen a sztarec barátjuk volt, hanem ez a gyilkosság rossz előjel a monarchiára nézve is. Raszputyin gyakran figyelmeztette legközelebbi híveit, hogy az ő eltüntetése magával fogja vonni az egész dinasztia eltűnését: - Ha meghalok vagy cserbenhagytok, hat hónapon belül elveszítitek a fiatokat és a koronát. - Az intelmet mindenütt emlegetik, és babonás félelem szülte magyarázatokat fűznek hozzá. Az oroszok könnyen adnak hitelt túlvilági jeleknek. A népmilliók közt gyakran hangzik el a kérdés: igazából a sztarec nem volt-e Isten küldötte, és vajon azzal, hogy ilyen barbár módon eltették láb alól, az összeesküvők egyúttal nem a trón összeomlását és az orosz haza kapitulációját készítették-e elő? Néhány nap alatt egy közelgő, a Juszupov- palotában megesett mészárlásnál is szörnyűségesebb katasztrófa árnyéka vetül az országra. Gyalázattól, szorongástól és vereségtől bűzlik a levegő. Most, hogy Raszputyin nincs többé, mindenki, a társadalmi létra legfelső * Részlet Henri Troyat Raszputyin c. könyvéből, melyet a közeljövőben bocsát közre a Palatínus Könyvek Kiadó. 819
