Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 9. szám - Fábián László: létváz
FÁBIÁN LÁSZLÓ létváz i ... az ember létére (egyénire .és közösségire egyaránt) ráterhelődik a történelem, mindaz, ami részint általa (is) történik, ám ha nem is történnék általa - ami, ugye, képtelenség -, akkor is ráterhelődnék, hiszen a benneélést nem háríthatja el, vagyis azt mondhatjuk: az embert valójában a ráterhelődő történelem hozza alapvető létszituációjába; ebben derülhet föl számára - saját szellemi mozgásának megfelelően - a létezés élménye, amelynek fölérzése - természetesen (hiszen nem vagyunk egyformák) - a revelációtól az ösztönös sejtésekig igen széles skálán mozoghat, az azonban mindenképpen egyformán vonatkozik minden egyedre, hogy élete ennek a létszituációnak a keretei között valósul meg, határai át nem járhatók, mivel az átjárás a nem-lét titokzatos szituációival cserélné föl az ismertnek vélt valóságosat, azaz azt, amelyben egyáltalán képes önmagát (és magát) szemlélni, azaz azt, amelyben egyáltalán képes önmagát (és mást) szemlélni, míg ennek lehetőségétől a nemlét szituációi* esetébe elesik, ami egyáltalán nem jelenti, hogy azok szemlélésére az ember nem mutatott volna kielégíthetetlen vágyat, sőt, nagy valószínűséggel ezt kell látnunk a történelem iránti kifogyhatatlan és kielégíthetetlen érdeklődésében is, nem pedig olyan csacskaságokat, mint amit a történelem az élet tanítómestere-szerű szállóigék fejeznek ki, vagy az úgynevezett fejlődés megértése stb, stb, mert alighanem valamennyien ráérzőnk, hogy ezeknél mégiscsak mélyebb titok, hogy - teszem azt - mi pördíti fölfelé, rendezi valóban fejfödő formába a turbánliliom hat szirmát és lógatja ki belőle a hat graciőz porzót, az esetlenebb bibét, amely szemmel láthatólag tétovázik is, milyen formát öltsön, és amiért nem éppen ez esik meg a többi liliomfajtával is,** ami magától értetődőbb lenne, de nem, de nem, itt semmiféle magátólértetődésre nem számíthatunk, a dolgok, jelenségek (tehát: a létszituáció) megértéséhez csupán a leíró (gyakran analógiás) gondolkodás áll rendelkezésünkre, amely a tapasztalásra és az intuicióra támaszkodik, de nem hol egyikre, hol a másikra, hanem rendszerint egyszerre mindkettőre - éppen a ránkterhelődő történelem (nevezhetném a lét nehézkedésé nek***) nyomására... * talán meglepőnek hat a többesszám, de legalább két nem-létszituádóra kell gondolni; az egyiket nevezhetem még-nem-létszituációinak, a másikat már-nem-létszituációnak, a kettő között terjed el a lét-szituáció, amely már-már az élettel azonos, és annyiban föltétlenül, amennyiben az önreflexió (a tudat sajátos mozgása) azzá teszi (Hamvas Béla a létezés helyeiről beszél és figyelemre méltó megállapítást tesz: „A létezés helyeinek feltérképezésére csak egyetlen mód van és ez a szó”) ** mert valami speciális - természetesen - azokkal is megesik, ámbár ezúttal semmiképpen nem a 802
