Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 9. szám - Pósa Zoltán: Jóízű röhögés
véne kollégám - intesz vissza bosszús mosollyal. - Ugorjunk föl hozzánk, nézzük meg a famíliát - erősködik. - El köll mennem velük - mutat át Schramler az asztaltársaságára de ha megvártok, másfél órán belül itt vagyok. Hallo... Most egy pillanatig ellágyultan nézel rám. - Látod, most is. Örülök, hogy ennyire ismerem az előéletedet, fújom a leckét Berci bácsi meséiből: „Schramler, a művészet reménytelen szerelmese”. Örömömbe üröm vegyül, miért borulsz akkor a nyakába, te, a literatúra fölkent papja. - Szórakoztató figura, nem? - szúrom közbe. - Még két sört, kisasszony - szólok oldalra, e gigászi keblű kiszolgálólánynak, aki gyanakodva, fejcsóválva hozza a krigliket, csupán a törzsvendégnek kijáró megbecsülés teszi, hogy nem nyilvánít ittas italozónak, akit kiszolgálni hatóságilag szigorúan tilos. Gyanús vagyok magamnak, hogy minden lesúj to ttságom mellett így „regisztrálom” a tényeket, s ez neked is föltűnik: - Úristen, Berci, lehet, hogy még a tétovaságod sem őszinte? Elkenődtél, mert nem becsüllek eléggé, de azért jól szórakozol, kikacsintasz a szerepedből, s nyakamra hozod a hülye ripacs barátodat. Mi a fene vagy te, sokáig bántott, hogy nem tudlak, de ma már nem is akarlak követni. Valószínűleg te is elvesztetted a fonalat. Igazad volt, amikor megjegyezted: Életedben tiszta örömöt, győzelmet akkor éreztél csupán egyetemista korod óta, amikor főnökeid arcán láttad a ...a „döbbenetét” váratlan fölmondásaidtól. Nyolc év alatt kilenc diadalmas pillanat, s utána hosszú hónapok keserves nyüglődése, álláskeresés, beilleszkedési kísérlet, kudarc, menekülés örök körforgása. Valami görög példát is emlegettél jó szokásaid szerint... ,görög irodalmi példát” - görbül váratlan gúnyra a szám... Pürroszi győzelem: kétes diadal, amely nem éri meg az érte hozott áldozatokat. Pürrosz - avagy latinosán Pyrhosz, ókori epiruszi király egy ízben olyan nagy emberáldozattal járó győzelmet aratott a rómaiak fölött, hogy elkeseredésében így kiáltott: Még egy ilyen győzelem, s elvesztem!- Igen, már emlékszem - bólintasz, s kérsz két sört. „Életem pürroszi győzelmek sorozata” - mondtad volt. Vigyázz, szerintem könnyen bekövetkezhet nálad a végső romlásba döntő áldiadal! (Úristen, Mártinak megígértem, hogy ma moziba megyünk, s ehelyett bemutatom neki részegen Schramlert és Jutkát - ha jönnek.)- Krokodilkönnyeid közben is gúnyolódsz ókori műveltséghiányaimon, igazságtalanul. Nem vagyok bölcsész, te viszont abszolút hülye vagy az én szakmámhoz... Nem kegyelmezel, fortissimóba emeled a hangerődet is. - Nem érdekelnek a pürroszi hasonlataitok, a lilaködös világotok. Emlékszem, egy héttel azután, hogy a kutatócsoportba kerültem, Lajossal összevesztünk egy életre, amikor megírta jóval utánam a tanulmányt a szélmalmokról az antológiába a régibb munkatárs jogán, pedig én már sokat publikáltam főiskolásként erről különböző folyóiratokban, építészeti szaklapokban, s kész dolgozattal álltam volna elő. Lajos magas jutalmat kapott iszonyú fércmunkájáért, én figyelmeztetést a nagyfőnöktől, hogy ilyenkor illik szólni a témafelelősnek. Te - bár kikerülhetted volna, nem az én teamemben vagy - karakánul mellémálltál, kicikizted Lajost, miattam mindenkivel balhéba kerültél. Négyszemközt nekem is megmondtad, hogy ellenszenves és ciki volt, ahogy az elveszett pénzjutalomért keseregtem, a dolog erkölcsi oldala nálam is elsikkad. Akkor hódítottál meg. „Ez a pali az Igazság Bajnoka. Szigorú, kérlelhetetlen, okos. Miattam mindenkivel összevész, de azt is megkoc797
