Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 9. szám - Pósa Zoltán: Szirén; Ronsard utolsó szerelme; Tengeri kagyló; Őszi hajnal Berlinben (versek)
Ronsard utolsó szerelme (CROIXVALI LÁTOMÁS, 1585.) Szeretném, ha pilleálmot küldenél ma éjszakára Fesse arcom balzsamos hűs szavaidnak simasága Ifjúságom hajnalpírját nyerje vissza renyhe bőröm Ráncaimat is töröld le barnaszemű szép leányka Képzelt csókjaid tüzében rőtvirágú mályvabokron Kertem díszén lángralobban őszi szenvedélyem ikre Engem gúnyol alabástrom homlokodnak timpanonján Ósdi nóták dallamára hangolt bókjaimnak tükre Utoljára fölvirágzó ősi édes gyilkú kínom Visszapislog rám szemedből szelídséged csalfa álca Engesztelhetetlen gúnnyal felémzúdul ifjúságod Csúfot űzöl porcelánív művi tökéletességgel Hívedből és így lehűtesz beteg lázak tűzvirágát Oltottad el vén szívemben dalba bűvölt drága lányka Tengeri kagyló (EMLÉK RICCIONE-BŐL) halk a távollétem holtan élő képem élőként megmozdul szókkal bugyborékol a távoli mélyben hiányodba törten kifehérült kagyló szónokol a parton élőként megmozdul szókat bugyborékol zöld párja a mélyben hiányába törten 792
