Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 9. szám - Beke György: Fogság (filmnovella)

BEKE GYÖRGY F ogság (FILMNOVELLA) 1. Falusi utca Külső /Nappal (Tordai Vince negyven körüli. Az elegáns, sovány férfi lassan végigmegy a falu fő utcáján, majd letér egy mellékútra. A délelőtti utcák néptelenek. Csak az egyik udvaron rohan elő a kapu felé, egy csaholó farkaskutya.) VINCE (félhangosan) „Ez itt a falu, az én falum. Innen jöttem és ide térek.” Ha költő lennék, én is így mutatnám be a falumat, mint Ady 1908-ban Léda asszonynak Érmindszentet. Nincs messzire ide Mindszent, egyszer jártunk ott irodalmi kiránduláson, Bura tanár úr vitt el a szatmári liciből. Én talán ehhez a házhoz írnék verset. Apám házához, amelynek építésekor még itthon voltam, én is hordtam a téglát a kőművesek keze alá. Ezek a kőművesek nem mások voltak, mint az apám meg két fiútestvérem, Péter és Benedek. Bertus húgom a meszet kavargatta. „Serényebben, diák úr, bíztatott apám, egy diáknak több ereje kell hogy legyen, mint másoknak. Az iskola csak az eszedet fárasztja, fiam, de a kezed ereje megmarad.” SZOMSZÉDOS FÉRFI {az udvarán áll, hangosan, szinte kiáltva) Adjon Isten, doktor úr! Ilyen korán sétálni indult? VINCE Végre valaki, egy emberi hang ebben a némaságban. Jó reggelt, Károly bátyám. De hogy korán lenne? Most ütötte el a toronyban a tizet. A koldus már a harmadik faluban jár... (A falu házait pásztázó kamera a templomtorony felé fordul, az órát mu­tatja, majd vissza Tordai Vincéhez, aki belép az udvarukra, majd a házukba.) 2. Parasztház utcai szobája Belső/Nappal (Két idősebb asszony az ablak mögött.) BORBÁLA Láttad-e, hogy Vince doktor milyen büszkén ment végig az utcán? SAROLTA Nem büszke ö egyáltalán, Bori. Ilyen volt mindig, diákkora óta. Tőlünk hordták a tejet, mert a tehenük borjazott. Vince jött érte, pedig a leg­idősebb fiú. Nem hordta magasan az orrát soha. Csak éppen jól felemelte a fejét. BORBÁLA Ha te így emlékszel... Úgy elment mégis, hogy tíz esztendeig tudni sem akart a falunkról, Mezőkárolyról. SAROLTA Ha csakugyan elfelejtett volna, akkor most sem jön haza, mikor 772

Next

/
Oldalképek
Tartalom