Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 9. szám - Bereményi Géza: Az arany ára

küliik meg beszari kis árvagyerek vagyok, ilyen vagyok, na, nekem kellenek a nők, azért hoztam magammal őket, ne haragudjon meg a Rózsi néni se. Jó? Ha már a Sanyi bácsit nem zavarják.

MONORI Viszed innen ezeket?

TARZAN Ól rájt, ól rájt. Este megtalál, ha kell még valami (elmegy a nőkkel).

10. jelenet

MONORI (a feleségéhez) Mi az ebéd? (átveszi a fazekat). Pénzt szereztél? (átveszi a pénzt)

1. VEVŐ ((heszól) Mennyi az almája?

MONORI 12 kilója. Olcsó, mi? (miközben eszik, kiabál) Erre, erre, asszonyok, alma, alma, alma, most vegye, most kapja, megbolondult, aki eladja, olyan olcsó ma az alma, olyan olcsón adja! Alma, alma, alma! Tulipán! Figyeljél a hölgyre! Berci, figyeljél a Tulipánra, látom a kezeteket. Rózsi, te meg állj be mérni! Rózsi, te meg... (elakad, mikor az asszonyra pillant, aki furcsa tekintettel figyel egy irányba. Monori is odanéz. Fiatal nő áll a piac forgatagában két nehéz bőrönddel, és őket bámulja. A kereskedő is megdöbben) Mi az Isten.

BERCI A Marika! Sanyi bácsi, a Marika?

MONORINÉ Istenem! Marika.

MONORI A grófnő. Mit állsz ott? Hé!

MONORINÉ Csak nem beteg? (A házaspár kirohan a standból, közreveszik a törékeny lányt)

MARIKA Apa. Anya. Anya. Apa (sír)

MONORINÉ Jól vagy? Jól vagy?

MARIKA Jól. Jól.

MONORINÉ Nem vagy kialudva? Nem?

MONORI Hol voltál eddig? Halljam a hangodat, te.

MONORINÉ Roskadozol. Történt valami? Tudom, hogy történt veled valami. Beszéljél anyádnak már.

MONORI Hol voltál másfél évig, mi?

MARIKA Ne durváskodjatok, ne. Ne kiabáljatok, szétmegy a fülem, a fejem, apa. Anya, jaj, már ne. Kérlek, apa.

PIACIAK (odagyűlnek) Ez a lánya, Monori úr? Szervusz Marika. Nézd már, a Marika - Hogy megváltozott. - Semmit se változott.

MONORI (nekik veti oda) Igen, a leányom. Megjött. Én küldtem vidékre a front elől el. Árut hozott. Jó, jó. (a feleségéhez) Gyertek már a standba, hallod?

(Beviszik a standba a lányukat,

meg a bőröndjeit, közben)

MONORI Hol voltál te másfél évig tulajdonképpen?

MARIKA Bécsben, apa. Jaj, na és aztán? Akkor mi van? Csak ne kezdjetek most el szidni.

MONORINÉ Miért épp Bécsben, olyan messze?

MARIKA Nincs is az olyan messze.

MONORI Ha tőled függött volna, még messzebbre mentél volna el, mi?

MARIKA Ott ért utol minket a front. Jaj, hát értsétek már meg. Ahg mertem idejönni, mert tudtam előre, hogy rögtön ilyenek lesztek. Rögtön tudtam, hogy rögtön.

MONORINÉ Mitől félsz már, itt764