Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 9. szám - Chak István: Kaptár, azaz: "valahonnan valahová"
kívül néhány író-rendezőt, akiknél éppen az ellenkezőjét tapasztaltam: tehát színpadra állított valamit, és nem vette igénybe dramaturg munkáját. El tudom képzelni, persze, hogy ők is megkértek valakit: nézze át...- Én nagyon örültem, hogy segített engem a Faragó Zsuzsa - nem dramaturg mert fölhívta a figyelmemet egy típushibámra - amitói ezáltal sikerült is megszabadulnom egyszer és mindenkorra méghozzá arra, hogy nem bízom eléggé a néző memóriájában, és bizonyos feszültségkeltő eszközöket kihagyok, nem élek velük, vagyis: a jelenetek kezdetén már elárulom miről fog szólni a jelenet és mire megy ki a játék, és mint játszmát hagyom a jelenetet érvényesülni, s a játszma hogyanjára bízok mindent. Holott a néző, ha bizonyos ideig - percekig - nem érti azt a jelenetet, s úgy követi, akkor egy darabig feszültségnövelő eszköz az az értetlensége, az a beavatatlansága. Én pedig azt gondoltam, rögtön tisztázni kell mindent, mivel olyan rendezőkkel dolgoztam eddig, akiknek el kellett magyaráznom a jeleneteket. És azért mindent tisztázni akarok, s ezért lemondtam bizonyos eszközökről. Most már tudom! Ezt a dramaturg úgy intézte el, hogy kihúzta a jelenetből az első két replikát, s így mindjárt a közepébe vágnak bele a szereplők a jeleneteknek, s egy darabig bizony érthetetlen a néző számára. Egy nagyon-nagy jótétemény volt, hogy erre fölhívta a figyelmemet. Tulajdonképpen ez volt a lényege annak, hogy ő most segített - nagyon segített! s megtanított valamire: a néző memóriájában lehet bízni, emlékezni fog az elejére annak a jelenetnek, és vissza tud következtetni. Azt gondoltam, a színház annyira pillanatnyi műfaj, annyira a pillanaté, hogy mindig - pillanatról pillanatra - ott van. Nem. A néző össze tudja kötni, és meg tudja hosszabítani a jelenetet egy darabig. Azt viszont pontosan kell tudni, meddig. Meddig lehet visszaélni az előfeltételezett figyelmével, amikor még hajlandó vállalkozni a tisztánlátásra. Ez nagyon jó játék, ezt fogom alkalmazni máskor is.- A te elgondolásod volt, vagy fölkértek rá, hogy rendezd meg a darabot, avagy egy hosszabb távú kísérletről van szó, amelyben - ha vállalják - írók rendezhetik darabjaikat? Vagy más az apropója?- Most magam szerettem volna megrendezni, s azzal, hogy elvállaltam, vállaltam a felelősséget. A színház előlegezett bizalmáról van szó. Majd elválik a premier környékén, hogy ez a bizalom visszavonandó-e, vagy beválik. Nem tudom. Ha írók még ide darabot, nem biztos, hogy én szeretném megrendezni. Ezt az elsőt azért szerettem volna én, mert nagyon kíváncsi vagyok az eredményére, s ezúttal a szerzőnek olyan ismeretei vannak, amik egyéb rendezőknek nincsenek. Olyan világban játszódik ez a darab, ahol magam is nevelkedtem, s azt hiszem, ezeket az ismereteimet hasznosítani tudom a rendezésnél.- Elképzelhető, hogy valamiképp visszaköszönnek majd az Eldorádóban megélt, látott szituációki- Azt hiszem, hogy semmiképp, mert ez színpadi mű lett. Annyira színpadias, és annyira színpadra tervezett... Egy-egy mozzanat benne maradt az Eldorádó című filmből... természetesen a gyerek megmentése..., de más nem is.-Azért egy gondolat erejéig még visszakanyarodnék a buksz-indexhez: mire számítasz? 756
