Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 9. szám
Helyreigazítás Molnár Miklós: Szöveg, keresztül-kasul című írásában a 830. oldalon a 24. sor helyesen: differáns MolSái-MSííos-- nem előzi meg tehát a törlésjel alatti Derridát, azaz A 840. oldalon a cikk befejező része az alábbi tipográfia szerint helyes: Labirintikus vihar a bűiben? JDerrida nem áltat azzal az illúzióval vagy utópiával, hogy (az o szövegkezelése révén) eljutunk valahová vagy megszabadulunk valamitől - írja Orbán Jolán pusztán intellektuális, kognitív, pszichológiai képességeink csillapíthatatlan és nyugvópontra soha nem jutó dinamikáját hagyja működni.” Törlésjel alatt: Derrida, a ’posztmodern’ egyik fó' guruja, az abszolút olvashatóság lehetó'ségétól megitta- sult „heroikus elvonatkoztató” (Habermas szerint) egybemossa a filozófia és az irodalom, a fikció és a tudomány, a poézis és az elmélet közötti határokat; így aztán minden tehén fekete az írás éjszakájában... (A ’posztmodem’ ugyan bere- kesztodik a maga fénytelen zárványában, Derrida azonban - egyszerre /vagy inkább - szüntelenül pislákol.) Nem akaratom gyöngesége gátolja meg, hogy írjak önnek, hiszen csakis a javát kívánom; hanem mert szerintem éppen elég mondódott már ahhoz, hogv megcselekedhessük, amit kell, és ha hiányzik valami (már ha csakugyan hiányziK), akkor nem az írás és nem is a beszéd - mert belőlük általában sokkal több van a kelleténél -, hanem a csönd és a munka. A szó ugyanis elvonja figyelmünket, a csönd és a munka nyomában viszont áhítat és a lélek erősödése jár. Mihelyt tehát a nekünk mondottakból felfogjuk, hogy mi szolgálja a javunkat, nincs mit meghallgatnunk vagy megbeszélnünk többé; hanem arra van szükségünk, hogy komolyan munkához lássunk, melyben alázatosan gyakoroljuk a szeretetet és az én megvetését - vagyis mindazt, amire a csönd és a figyelem megtanít bennünket. (1989, 1994) Szerzőnk és Olvasóink szíves elnézését kérjük a hibákért. (A szerkesztőség)
