Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 7-8. szám - Papp Endre: A szív körbezárva (esszé)
ért Háy János az az, hogy a személyes élményt kiválóan képes érzékeltetni, átélhetó'vé tenni. Legfontosabb módszere a sajátos időfelfogása, illetve ennek megjelenítése. Időszemléletéről elmondható, hogy az szinte negligálja az idő fogalmát. „Üres az idő” - írja a Marionhoz című versben. Maga ez a hiátus fejezi ki, hogy az élet a maga temporalitásában megfoghatatlan. Az élet lineáris kronologikus rendje, amely medert szab a létezésnek, ezekben a versekben leginkább csak negációjával van jelen. Háy időszemlélete negatív: éppen az elmozdulás hiányzik, ami felfoghatóvá tenné az idő fogalmát. Itt az idő tulajdonképpen statikus, lassú, vontatott, szinte érzékelhetetlenül apró változások konstatálásából áll. Ez az időtlen vánszorgás az, amely kitölti az élet unalmát, illetőleg ez maga az élet. A hétköznapok banalitásainak egymásra következésében és az emlékek visszaidézésében ragadható meg egyfajta történetiség, egyfajta elmúlás. Ez az időszemlélet aztán meghatározó erővel alakítja ki a versszubjektum önszemléletét is. A Koraesti látogató sorai pontosan mutatják ezt a kondicionáltságot: Mi történt ma? - kérdem a sötétben, hogy ne üljön annyit szótlan a széken. Azt hiszem, tovább nőtt a világ - mondja serényen. - Egy hegy, egy ház, egy ismeretlen célú tárgy a végtelen széleibe beállt. Egyedül vagy, s oly sok az, ami körbezár. A bemutatott látványok és a megfogalmazott vallomások igazán szug- gesztív erővel képesek átérezhetővé tenni a mindennapok sivárságába, csöndes rutinjába való bezártság tapasztalatát. A melankolikus hangulathoz hozzájárul még a folytonos témaként visszatérő szeretetéhség, illetve a szeretet hiánya, valamint a párkapcsolatra való ráutaltság és az ezzel kapcsolatos kielégítetlen igény. A közömbös létezés nevezhető a költő szemléletét meghatározó központi szituáltságnak: Nem élet ez, de nem is halál, mint a jégbe esett víz: minden megállt, csak a napokat lökdelte valaki tovább. (.Hosszú idő, rövid vers.) A fantázia világának az lehetne a szerepe, hogy kiragadja a megszólalót ebből az elsivárosító vegetálásból: „Ott az lehetnél -/ mondtam titkosan -, ami itt nem vagy” (Ott lenne jó). De ez a lehetőség hangsúlyozottan megmarad 747
