Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 7-8. szám - Szonntág Gábor: Thomas Merton - Misztikus teológus és szemlélődő
maguk a keresztények is gyakran elfelejtik, hogy a végtelen Isten köztük lakozik, Isten bennük, ők pedig Istenben élnek. Nincsenek tudatában, hogy a lét végtelen forrásának jelenlétében élnek. Az igazi keresztény bölcsesség ezért az isteni fény megtapasztalására irányul, amely jelen van a világban, amelyben minden benne foglaltatik, és amely mindazonáltal ismeretlen a világ előtt, mert emberi ész nem képes megragadni a végtelenséget. „A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt. Az övéi közé jőve, és az övéi nem fogadták be őt.” (János 1: 10-11.) A szemlélődő bölcsesség élő kapcsolat minden létező végtelen forrásával, transzcendens egység, amelyben ember és Isten - Szent Pál szavaival - „egy lélek” lesz. Isten nemcsak tiszta lét, de tiszta szeretet is, Őt ismerni annyi: eggyé válni vele a szeretetben. Krisztus nem egyszerűen a szeretet és a szemlélődés tárgya, akire a keresztény ájtatos lelkülettel gondol: Krisztus „az út, az igazság és az élet”, ezért a keresztény számára „az úton lenni” azt jelenti, „Krisztusban” lenni; az igazságot keresni - Krisztus fényében járni. „Elek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem.” (Gál 2. 20.) Merton antropológiájának kiindulópontja a szemlélődés volt. Számára a bűnbeesés története Mózes első könyvében, amely mitologizálja az elide- genülést mindannyiunk életében, egyúttal a szemlélődő állapot megszűnte az emberi lélek széttöredezése, az Istennel és minden létezővel eredendően fennálló egység elvesztése. Szintén a szemlélődés a kulcsa Merton megváltás-felfogásának. A megváltás visszatérés a paradicsomi állapotba, az eredeti egység visszanyerése, amely az emberi létet jellemezte Isten szándékának megfelelően. Győzelmet jelent mindazon, ami elidegenít bennünket Istentől, saját igazi énünktől és embertársainktól. A paradicsomba és az eredeti egységbe vezető út a szemlélődés útja. Számára a szemlélődés nem akadémikus kérdés vagy irodalmi probléma, hanem életforma, amelynek követésére törekedett, és amelyre - hite szerint- minden férfi és nő született illetve keresztelve lett. What Is Contemplation? (Mi a szemlélődés?) című írásában a szemlélődést a keresztséggel kapcsolja össze. Azt mondja, a Szentlélek ajándékai, amelyek lehetségessé teszik a szemlélődést, a keresztény szentség összetevői. Mindenki részesül bennük a keresztségben, Isten pedig azért adja őket, hogy kibontakozzanak. Ugyanebben a műben később azt állítja, hogy „...a szemlélődés magvait Isten minden keresztény lélekbe elülteti a keresztségben. De a magvaknak növekedniük, fejlődniük kell, mielőtt betakaríthatjuk a termést. Keresztények ezrei járnak a földön, testükben hordozva a végtelen Istent, akiről szinte egyáltalán nem tudnak. A szemlélődés beléjük ültetett magvai pusztán szunnyadva hevernek, de nem csíráznak, nem növekednek.” Bár korai írásaiban Merton a keresztséggel kapcsolja össze a szemlélődést- és mindig hű is maradt ehhez az intuíciójához -, növekvő érdeklődése a keleti vallások, különösen a zen buddhizmus iránt kiszélesítette látószögét és felismerte, hogy a szemlélődés a kereszténységen kívül is létezik. A szemlélődés olyan életforma, amelyre mindenki elhivatott saját embersége alapján, nem elszigetelt keresztény jelenség. Más kérdés, mennyire hasonló a keresztény 721
